Radarkép az Enceladus déli pólusvidékéről
(Rovat: Cassini - 2011.12.05 07:15.)

A Cassini-űrszondán repülő radarberendezést eredetileg a Titan sűrű felhőzete alatti felszín tanulmányozása céljából építették. Most először az Enceladust is vizsgálta.

A Cassini legutóbb – immár 16. alkalommal – november 6-án repült el a Szaturnusz jeges holdja, az Enceladus közelében. (A következő közelség 2012. március 27-én lesz.) Az óriásbolygó hatodik legnagyobb holdja még az űrszondának a programja elején, 2005-ben tett felfedezése révén került a figyelem középpontjába. Bebizonyosodott ugyanis, hogy az Enceladus hold déli pólusvidékén található repedésekből (az ún. tigriskarmolásokból) folyamatosan vízben gazdag anyag lövell ki a jégpáncél alól. Ez arra enged következtetni, hogy a vastag felszíni jégtakaró alatt folyékony vízből álló „tenger” lehet a Szaturnusz e különös holdján.

A most készített Ku-sávú radarmérésekkel az égitest felszínének egy hosszú, de keskeny (kb. 25 km-es) sávját sikerült felmérni, közvetlenül a déli pólus mellett. A sávba most nem estek bele azok a helyek, ahonnan a gejzírek törnek fel – ezeknek a vizsgálatára később kínálkozhat alkalom.

Egy nagy árkot mutató részlet kinagyítva. A háttérképen a Cassini korábban, a látható fény tartományában készített felvétele.

A radarmérések alapján felfedeztek egy közel 2 km hosszú és 650 m mély árkot, amelynek oldalfalai 33°-os lejtésűek. Egy másik helyen az egyenetlen terep különösen fényesnek – vagyis a rádióhullámokat igen jól visszaverőnek – mutatkozott a radarképen. Az első feltételezések szerint itt lekerekített élű jégsziklák lehetnek, bár az ilyenek pontos keletkezési körülményei még nem ismertek. Az Enceladus felszíne igen fiatal, mindössze 100 millió éves. A kérget ma is tektonikai folyamatok formálják.

A Cassini apertúraszintézis-radarjának felvételeiből készített összeállítás. (Képek: NASA / JPL-Caltech / SSI)