Megújult BRADOS program nemzetközi összefogással
(Rovat: BIOPAN, Brados, Matrjoska - 2008.05.14 06:00.)

A KFKI Atomenergia Kutatóintézet Sugárvédelmi Kutatócsoportja 2001 óta vesz részt a Nemzetközi Űrállomáson (ISS) folyó kozmikus sugárzás vizsgálatokban.

A munka a BRADOS program keretében és a Magyar Űrkutatási Iroda támogatásával (K-36-07) folyik. A programot 2001-től a moszkvai Orvos-Biológiai Problémák Intézete szervezi és irányítja. A most induló 7. fázisban már 10 ország 12 kutatócsoportja vesz részt (Ausztria, Belgium, Csehország, Egyesült Államok (2), Japán (2), Lengyelország, Magyarország, Németország, Oroszország, Örményország). Feladata a kozmikus sugárzás egyes összetevőinek biológiai objektumokra, a kozmonautákra, illetve elektronikus eszközökre gyakorolt hatásának vizsgálata a Nemzetközi Űrállomáson. A detektorok összegyűjtését és alkalmassági vizsgálatát az egyik japán közreműködő csoport végezte. Moszkvában történt a végső ellenőrzés és a detektorok megfelelő csomagolása, innen az út Bajkonuron át vezet a Nemzetközi Űrállomásra, a Progressz M-64 (29P) teherűrhajóval. Ennek felbocsátása 2008. május 14-én lesz, magyar idő szerint 21 óra 22 perckor.

Egy Progressz teherűrhajó dokkolásra készen. A felvétel az Űrállomásról készült. Az elülső, fényes, csillagszerű zárszerkezet a dokkolás után eltávolításra kerül az Űrállomás belseje felé. A feltáruló nyíláson keresztül történik az érkező anyagok kirakodása és a később megsemmisítendő hulladék berakodása.

A két nappal későbbi dokkolást követően a 17. sz. legénység orosz tagjai, Szergej Volkov és Oleg Kononyenko fogják az eszközöket az orosz szervíz modulban (Zvezda, Csillag) kijelölt mérőhelyeikre elhelyezni, és végül a Földre is visszaszállítani egy Szojuz űrhajóval, várhatóan ez év október 23-án.

A BRADOS-7 program éppen az idei év januárjában beköszöntött 24. napciklus elejére esik. Ez jó lehetőséget ad a 11 éves napciklus egyes fázisaiban kialakuló kozmikus sugárzási tér összehasonlítására, hiszen 2001-ben az első BARADOS programban lefolytatott mérések a 23. ciklus napfolttevékenységének maximumára estek. A gyenge napfolttevékenység gyenge napszélre, illetve a Nap gyengébb mágneses terére utal, aminek következménye a földközeli pályán keringő Űrállomáson mérhető galaktikus eredetű kozmikus sugárzás intenzitásának növekedése.

A mostani kísérletek egyben a résztvevő országok mérési módszereinek összehasonlító értékelésére is szolgálnak. Erre szükség van a más feladatok során nyert mérési eredmények megbízhatóságának növelése szempontjából is. Ide tartozik az Űrállomáson jelenleg is tartózkodó Matrjoska fantom belsejében végzett kozmikus sugárzás dózisának vizsgálata. Az Sugárvédelmi Kutatócsoport (SKCS) ebben a programban és a földi kiegészítő vizsgálatokban is folyamatosan részt vesz. Ilyen például a napokban lefolytatott, a Matrjoska típusú fantom egyik példányán végzett kísérletsorozat, melyben a szem dózisterhelésének vizsgálatára került sor a japán rákkezelésekre is használt HIMAC részecskegyorsítónál. A második ábrán látható az SKCS detektorcsomag a fantom fejében, és a fej elhelyezkedése az ionnyaláb kilépő nyílása előtt.

A Matrjoska fantom feje a szemüregben elhelyezett SKCS detektorokkal és besugárzás közben a japán HIMAC részecskegyorsítónál.

Ez a vizsgálat a korábbi számítógépes modellezés eredményeinek ellenőrzésére is szolgál (ld. a harmadik ábrát).

A számítógépes szimulációval nyert dózisintenzitás eloszlás a Matrjoska fantomban űrséta közben mGy/nap egységben. Földi sugárveszélyes munkahelyeken napi 7 órás munkaidőt feltételezve a megengedett maximális napi dózis 0,16 mGy, ez az ábrán a kék színnek felel meg.

Az SKCS korábbi kísérleteiről készített beszámolók elolvashatók az Űrvilág „BIOPAN, Brados, Matrjoska” rovatában.

Pálfalvi József
KFKI AEKI, Sugárvédelmi Kutatócsoport