Magyar eszközzel tér vissza a Szojuz TMA-10
(Rovat: BIOPAN, Brados, Matrjoska - 2007.10.21 08:58.)

Az ISS 15. legénysége 196 nap űrbéli tartózkodás után tér vissza a Földre. A hazatérő űrhajó szállítmányában vannak a BRADOS-6 kísérlet résztvevőinek a Földön kiértékelendő, kozmikus sugárzást vizsgáló eszközei is, köztük az Atomenergia Kutatóintézet Sugárvédelmi Kutatócsoportja által készített detektorok.

Az október hónap igen eseménydús az űrdozimetriával foglalkozó közösségek számára. Mint arról beszámoltunk, a Szojuz TMA-11 űrhajó október 10-én szállította fel a Nemzetközi Űrállomásra (ISS) a 16. sz. legénységet és vele többek között a Matroshka kísérlet detektorait. Most pedig a Szojuz TMA-10 visszaútján (október 21-én) a BRADOS-6 kísérlet újabb detektorait hozza le az Űrállomásról. Mindkettőben a Magyar Űrkutatási Iroda (MŰI) által is támogatott projekt keretében létrehozott magyar eszközök is helyet kaptak.

Az MTA KFKI Atomenergia Kutatóintézet (AEKI) Sugárvédelmi Kutatócsoportja összesen 6 nyomdetektorcsomaggal vett részt a BRADOS-6 kozmikussugárzás-mérésekben. A vizsgálat része a 2001-ben a moszkvai Orvosbiológiai Problémák Intézete (IBMP) által indított BRADOS kísérletsorozatnak, amelybe a magyar kutatócsoport immár negyedik alkalommal kapott meghívást. A korábbi kísérletekről készített beszámolók az Űrvilágon a BIOPAN, Brados, Matrjoska rovatban olvashatók. Az évente ismétlődő kísérletek célja feltérképezni az Űrállomáson az űrhajósókat ért kozmikus sugárzást és annak változását. A BRADOS-1 (vagy röviden B1) kísérlet 2001-re utal, és így tovább. Az egyes kísérleti időszakaszok hosszát általában a szállító járművek menetrendje határozza meg, így többnyire fél és háromnegyed év között változik. A B6 kísérlet szállítási kapacitás probléma miatt csúszott át 2007-re. A négy magyar kísérlet a kb. 11 éves periódusú napfolttevékenység különböző fázisaiban zajlott. A B1 időszak a napfolttevékenység maximumára, míg a B6 a minimumára esett. A mellékelt ábrán ezt mutatjuk be.

A cikkcakkos görbén a napfoltok két hónapra összesített számát adtuk meg. A legnagyobb érték 170 (2000-ben), míg a legkisebb 10 körül volt (2007-ben). A napfolttevékenység erősen befolyásolja az Űrállomást ért galaktikus eredetű (GCR) és a Naptól származó sugárzásokat, de nem egyformán. Többnyire a növekvő számú napfolt az ún. napszél növekedésével jár, ami a galaktikus eredetű, a Föld felé tartó sugárzást mintegy elfújja (például ez hozza létre az üstökösök csóváját), míg a Napból közvetlen felénk tartó részecskék száma növekedhet, de ez függ a mágneses viharok kialakulásától is.

A mostani expozíció ez év tavaszán kezdődött: május 15-én juttatták föl a detektorcsomagokat a Progressz M-60-as űrhajóval, hogy közel fél évet töltsenek az űrben. A cél most nemcsak az ISS belsejében kialakuló sugárzási tér vizsgálata, hanem a különböző laboratóriumok által használt mérőeszközök és módszerek eredményeinek összevetéséből optimalizálni a mérési eljárásokat. A programban 12 kutatócsoport vett részt a világ minden tájáról, különféle mérési technikák alkalmazásával (szilárdtest nyomdetektor, termolumineszcens detektor, nukleáris emulzió).

A detektorokat a fenti fotón látható BRADOS-dobozban helyezték el. A dobozt az alábbi képen látható orosz Matroshka-R nevet viselő gömb-fantom közelébe telepítették a Zvezda (Csillag) nevű szervíz modulban.

Ezek miatt a kísérlet a száraz BRADOS-6 megnevezés mellett a Matroshka-R/Space-Intercomparison-2 nevet is megkapta. A BRADOS doboz a kazahsztáni Földet érés után először Moszkvába kerül, majd a szétszerelést követően a magyar detektorok visszatérnek Budapestre kiértékelésre, talán karácsonyi ajándékul.