„Gyorsan meg fogjátok találni a helyeteket az ESA-ban”
(Rovat: Az Űrvilágnak nyilatkoztak, Hazai kutatóhelyek és űripar , Szakmapolitika - 2015.12.24 07:15.)

Bernard Zufferey, az Európai Űrügynökség (ESA) PECS Irodájának leköszönő vezetője hosszabb interjút adott portálunknak. Az interjú negyedik, befejező részében már valóban a jövőről beszélgetünk.

ESA-csatlakozásunk alkalmából nyilatkozott portálunknak Bernard Zufferey, az ESA PECS Irodájának leköszönő vezetője. Az elmúlt két évtizedben alaposabban megismerte a magyar űrkutatást, mint bárki más a határainkon kívül, ezért érdemes odafigyelni a véleményére. Az interjú első részében főként a múltról és az általános háttérről, a második részben a magyar űrtevékenység két évtized alatti változásairól kérdeztük őt, a harmadik részben a politikáról is szó esett.

Az ESA PECS Iroda vezetőjeként Bernard Zufferey figyelme természetesen az összes PECS-országra kiterjedt. Csoportkép az esemény résztvevőiről, amikor Szlovénia 2011. I. 22-én aláírta a PECS Megállapodást. (Kép: MHEST)

– Befejezésül beszéljünk egy kicsit a jövőről. Milyen tanácsokat adnál az ESA-ban újonc Magyarországnak? Meg tudnál fogalmazni valamilyen üzenetet a magyar űrkutató és űripari közösségnek?

Úgy gondolom, csakis a Ti eddigi eredményeitek alapján tudok tanácsot adni az űrkutató közösségeteknek. Elég bölcsek voltatok ahhoz, hogy lépésről lépésre haladjatok. Megvolt bennetek a bátorság, hogy azt mondjátok, még nem álltok készen a következő lépésre, ezért belevágtok még egy PECS-periódusba. Ha valamilyen üzenetet meg tudok fogalmazni, akkor az csak az lehet, hogy ne legyetek túl ambiciózusak, haladjatok lépésről lépésre, és mindig győződjetek meg arról, hogy a következő lépésetek stabil alapokon nyugszik, és a jövőt segíti. Tisztázzátok magatokban, mi az, amivel a lehető legtöbbet kihozhatjátok az együttműködésből, minél többet vissza tudtok kapni a befizetésetekből. Az ESA nem olyan nemzetközi szervezet, mint az EU vagy a CERN. Az ESA csak akkor működik, ha Ti is, mint a többi ország, visszapályázzátok a befizetésetek 90%-át. Ehhez azonban némi előkészítő munkára szükség lesz. Ha adhatok egy tanácsot, haladjatok lassan, de biztosan. Készítsétek el a Nemzeti Űrstratégiátokat, határozzátok meg, mi az, ami fontos Nektek, melyik területeken járhat számotokra a legtöbb előnnyel az együttműködés. Nem lehettek mindenütt aktívak! Az ESA-nak túlságosan sok önkéntes programja van, válasszátok ki ezek közül a legígéretesebbeket! Vegyétek persze figyelembe azt a szellemi hátteret, amely a rendelkezésetekre áll. Rengeteg kiváló szakemberetek van (az önkéntes programok területén) a földmegfigyelésben éppúgy, mint az űrélettanban és az anyagtudományokban. Biztosaknak kell lennetek abban, hogy ha valamelyik önkéntes programba pénzt tesztek be, akkor azt a szakmai közösségetek, amely már nagyon várja ezt a lehetőséget, azonnal fel tudja használni, vissza tudja pályázni a pénzt.

Ciprusi kollégák társaságában, az ESA küldöttségének a szigetországban tett, 2011. májusi látogatásakor.

– Most, amikor már végre múlt időben beszélhetünk az ESA csatlakozásunkról, megkérdezem a véleményedet, biztosan jó döntés volt-e csatlakoznunk, teljesíteni fogjuk-e az elvárásokat, és egyáltalán, van esélyünk, hogy érvényesüljünk az ESA-n belül?

Természetesen, a belépés feltétlenül jó döntés volt. Az elmúlt két évtizedben rengeteg pénzt öltetek bele az együttműködés fenntartásába, bizonyos projektekbe. Ha most úgy döntöttetek volna, hogy nem folytatjátok az együttműködést, mindez a pénz és erőfeszítés veszendőbe ment volna. Nem volt tehát más választásotok, ha be akarjátok takarítani a húsz évig ápolt vetemény termését. Ha következetesek akartok maradni a húsz év óta követett stratégiátokhoz, akkor a csatlakozás volt az egyetlen logikus lépés.

Az ESA-küldöttség tagjaként természetesen jelen volt az ESA-csatlakozási megállapodás aláírásán is (Művészetek Palotája, Budapest, 2015. II. 24.). Az első sorban balról jobbra: Anabelle Fonseca (ESA Nemzetközi Kapcsolatok), Catherine Baudin (ESA Jogi Igazgatóság), Bernard Zufferey, valamint Szabó Viktor és Lóth Zsaklin, a Magyar Űrkutatási Iroda munkatársai.

Egészen biztos vagyok abban, hogy a többiekhez hasonlóan Ti is hamarosan integrálódtok a szervezetbe. Az elmúlt 4–5 évben teljes jogú tagként vagy együttműködő államként egy sor új ország is érkezett az ESA-ba, néhány szomszédotok is. Megismerve ezeket az országokat, hidd el nekem, hogy Ti vagytok a messze legjobban felkészültek, Ti ismeritek legjobban, hogyan kell az ESA-ban dolgozni. Persze a teljes integrálódás egy kis időbe telik, de Nálatok okos emberek dolgoznak, gyorsan meg fogjátok találni a helyeteket az ESA-n belül. Biztos lehetsz abban is, hogy látni fogjátok a csatlakozás gazdasági előnyeit is, azt, hogy ha 1 eurót befektettek az ESA-ba, akkor közvetlenül vagy közvetett úton hamarosan 2–3, vagy akár 4 eurót is visszakaptok. Ezt kívánom Nektek, és meggyőződésem, hogy ez így is lesz.

– Jövőre nyugdíjba mész. Milyen terveid vannak az elkövetkező évekre, évtizedekre? Tervezed-e, hogy később esetleg turistaként újra ellátogatsz Magyarországra?

Legelőször rendeznem kell saját soraimat. Az elmúlt húsz évben Hollandiában éltem, a tenger szintje alatt, most visszaköltözöm a hazámba, a magas hegyek közé. Harminc évig éltem külföldön, ezért nem lesz egyszerű a hazatérés. Amikor hazaköltözöm, egészen mások lesznek az érzéseim, mint a honfitársaimnak, akiknek másképp alakult a sorsuk, mint az enyém. Bizonyos értelemben hontalannak fogom érezni magamat, ezért vissza kell majd integrálódnom a saját közösségembe, ami nem lesz egyszerű feladat. De ettől függetlenül, haza fogok térni, és újra megismerkedem azzal a környezettel, amelyben születtem.

Miután megtaláltam a saját belső egyensúlyomat, és ha az egészségem is engedi, akkor újra elkezdek utazgatni. Természetesen Magyarországra is eljövök, magánemberként, mert kíváncsi vagyok, hogyan alakul az életetek, és szeretném megőrizni az itteni kapcsolataimat. A kérdésedre tehát határozottan „igen” a válaszom.

Búcsú Budapesttől, reméljük, csak átmenetileg (2015. XII. 2.).

Végül szeretnék Neked köszönetet mondani, mert az elmúlt húsz évben Te voltál az, akivel a legtöbbet együtt dolgoztunk, és Te voltál az egyetlen, aki vetted a fáradságot, hogy megmutasd nekem a hazádban az űrkutatáson túli világot is, a hétköznapi életet. Ezek a tapasztalataim tettek igazán gazdaggá. Most, amikor elbúcsúzom a munkámtól, rengeteg szép emléket őrzök az országotokról.

– Nagyon köszönöm a kedves szavaidat, és azt, hogy a gondolataidat megosztottad az Űrvilág olvasóival. Befejezésül az egész magyar űrkutató és űripari közösség nevében fejezem ki mindannyiunk köszönetét az irántunk tanúsított segítőkészségedért, szívélyes hozzáállásodért és a Tőled kapott sok segítségért. Végül, de nem utolsósorban áldott karácsonyt és boldog új évet kívánok. Nyugdíjas éveidre jó egészséget, sikeres beilleszkedést a hazai közösségedbe és a jövőre vonatkozó terveid megvalósulását kívánom.

Interjúnk 2015. december 2-án készült.

Az interjút készítette és fordította: