Az űrséta 50 éve
(Rovat: Az űrkutatás 50 éve, A hét képe - 2015.03.21 07:15.)

Alekszej Leonov volt az első ember, aki 1965 márciusában kilépett a nyílt világűrbe.

A Voszhod-2 kalandos, kis híján tragikus végkimenetelű repülésére és az első űrséta körülményeire tíz évvel ezelőtt, a 40. évforduló alkalmával külön cikkben tekintettünk vissza. A belső nyomás kitágította Leonov űrruháját, így csak azzal a hajmeresztő ötlettel tudott visszajutni az űrhajóba, hogy elkezdte kiereszteni a ruhából a levegőt. Az első szovjet űrséta csak 12 percig tartott, de igazolta, hogy az emberek szükség esetén képesek dolgozni az űrhajón kívül is.

Röviddel a Voszhod-2 repülése után készült ez a fénykép az első szovjet kozmonautákról. Repülésük sorrendjében, balról jobbra: Jurij Gagarin, German Tyitov, Andrijan Nyilokaljev, Pavel Popovics, Valerij Bikovszkij, Valentyina Tyereskova, Konsztantyin Feoktyisztov, Vlagyimir Komarov, Borisz Jegorov, Pavel Beljajev, és a sor végén az első űrsétát végrehajtó Alekszej Leonov. (Kép: alldayru.com)

A versengésben az amerikaiak első űrsétájára sem kellett sokat, csupán alig három hónapot várni. A Gemini-4 utasa, Ed White 21 percet töltött a nyílt világűrben. (Ennek az eseménynek a 40. évfordulóját is feldolgoztuk: akkori cikksorozatunk első részében a startról és a sikertelen dokkolási kísérletről, a második részben magának az űrsétának a viszontagságairól olvashatnak.)

Ed White 1965. június 3-án, kezében egy oxigén hajtógázzal működő, a manőverezést segítő rakétapisztoly, fején aranyozott bevonattal készült sisak, a Nap káros sugarainak kiszűrésére. (Kép: NASA)

Az első (nem szovjet) európai űrhajós, aki űrsétára indult, a francia Jean-Loup Chrétien volt. Ő 1988-ban a Mir űrállomás fedélzetén dolgozott. Hat órán át tartó külső munkája akkoriban időtartamrekordnak számított. Az Európai Űrügynökség (ESA) színeiben elsőként Thomas Reiter jutott ki a nyílt világűrbe, 1995-ben, ugyancsak a Mirről. 2006-ban ugyanő a Nemzetközi Űrállomásról (ISS) is végrehajtott űrsétát. Az első (és az 1996-os második) alkalommal orosz Orlan szkafandert, az ISS-en viszont amerikai űrruhát (Extravehicular Mobility Unit, EMU) használt.

Frissítés! Forrásunk a jelek szerint tévesen állította: Reiteren kívül még egyetlen űrhajóssal történt meg, hogy mindkét típusú űrsétaszkafandert viselte. A másik névre olvasóinktól vártunk megfejtéseket, a leggyorsabb helyes válaszért jutalmat ígértünk. Nos, nem is egy válasz jött, de mind különböző űrhajósnevekkel! Viszont mindegyik (Michael Foale, Jeffrey Williams, Michael Fincke és Peggy Whitson) helyesnek tűnik. Könnyen lehet, hogy még több név is van, de a játékot gyorsan lezártuk, mielőtt kifogynánk a jutalmakból... Természetesen minden eddigi megfejtőnket megilleti az ajándék.

A Leonov első űrsétája óta eltelt fél évszázad alatt tíz ország több mint 200 űrhajósa – túlnyomó többségükben szovjetek/oroszok, illetve amerikaiak – dolgozott az űrhajóján vagy űrállomásán kívül. Az alábbiakban az ESA évfordulós képválogatásából mutatunk néhány további felvételt.

Ezen a legendássá vált 1984-es fotón Bruce McCandless látható, amint nitrogén hajtotta kísérleti manőverező rakétahátizsákjával közel 100 m-re eltávolodott a Challenger űrrepülőgéptől. Az űrsétákat végrehajtók általában biztonságos köldökzsinórral kapcsolódnak az űrjárművükhöz. (Kép: NASA)

A súlytalanságban sok furcsa pózt fel lehet venni. Az ESA űrhajósa, Christer Fuglesang itt a 2006-ban végrehajtott STS-116-os űrrepülőgépes küldetés második űrsétáján, az ISS kanadai robotkarja (Canadarm-2) végén. (Kép: NASA)

A Földön a legjobb módja, hogy a leendő űrhajósok felkészüljenek a súlytalanságban végzett munkára, ha víz alatt gyakorlatoznak. Itt Thomas Pesquet ESA-űrhajós látható a NASA víz alatti laboratóriumában, Houston mellett, az ISS mérethű modelljénél. (Kép: NASA / ESA / J. Blair)