Mi várható 2016-ban? (1. rész)
(Rovat: Az űrállomás és Oroszország, Az űrállomás és az USA , Japán és az űrállomás - 2016.01.04 07:15.)

Az Űrvilág megszokott évindítójának első részében az emberes űrrepülési programok 2016-ra vonatkozó terveit vesszük számba.

Ha emberes űrrepülés, akkor most is Nemzetközi Űrállomás (ISS). Természetesen az új év is a 2000 óta egyfolytában lakott, alacsony Föld körüli pályán keringő bázis és speciális, súlytalansági kísérletek végzésére alkalmas kutatólaboratórium üzemeltetésének és hasznosításának a jegyében telik majd. Az ISS fenntartása legalább 2024-ig biztosítottnak látszik. Legutóbb december 22-én a japán és az amerikai kormányzat állapodott meg az együttműködés új kereteiben. Eszerint a japán fél is úgy döntött, kiterjeszti a programban való közreműködését 2024-ig. Ez főleg a japán Kibo kísérleti modul hasznosításának folytatását, valamint újabb HTV (Kounotori) teherszállító űrhajók indítását jelenti. Az amerikaiak mellett korábban már a kanadaiak, valamint a meghatározó partner Oroszország is a 2024-ig történő hosszabbítás mellett döntött. Most már csak az Európai Űrügynökség (ESA) kötelezettségvállalása hiányzik, ami formálisan a 2016 végre tervezett miniszteri szintű Tanácsülésen várható.

Tavalyi beharangozónkban a 2015-ös év egyik legjelentősebb eseményeként írtunk az amerikai Scott Kelly és az orosz Mihail Kornyijenko közel egy éves hosszúságúra tervezett űrutazásáról. Ez az ISS történetében eddig példátlan, a jellemzően féléves utazásokhoz képest kétszeres időtartamú repülés a Szojuz TMA-16M 2015. március 27-ei startjával megkezdődött. A két űrutazó a Szojuz TMA-18M visszatérő kabinjában, az orosz Szergej Volkov társaságában érkezik vissza a Földre, várhatóan 2016. március 6-án.

Az ISS megszokott személyzetcseréjét 2016-ban is az orosz Szojuz űrhajókkal oldják meg. (A NASA és a Roszkoszmosz szerződése az amerikai űrhajósok szállítására még 2018-ra is érvényes lesz.) A Szojuzok egyszerre három fő fel-, majd később visszaszállítására alkalmasak. Az Egyesült Államokban folyik ugyan az emberek szállítására alkalmas magánűrhajók fejlesztése a NASA támogatásával, de az első emberes repülések legkorábban 2017-re várhatók. A két szerződéses partner a Boeing (a Starliner, korábbi nevén CST-100 űrhajóval), illetve a SpaceX. Ez utóbbi cégnél az űrhajósok számára készülő Dragon-V2 változat talán már 2016 decemberében orbitális próbarepülésre indulhat – természetesen még emberek nélkül. (Azon sem kell majd meglepődni, ha az esemény netán 2017-re csúszna át.) 2015 májusában mindenesetre sikeresen próbálták ki a Dragon mentőrendszerét.

A Szojuz űrhajóknál 2016-ban mutatkozik majd be a modernizált, „digitális” MSZ sorozat. Ha minden a tervek szerint alakul, a startidőpontok és az ISS-re induló személyzetek összetétele az alábbi lesz:

• Szojuz TMA-20M (március 19.) – Alekszej Ovcsinyin, Oleg Szkripocska (Oroszország), Jeffrey Williams (USA); ez lesz a Szojuz űrhajók TMA sorozatának utolsó példánya
• Szojuz MSZ-01 (júnus 21.) – Anatolij Ivanyisin (Oroszország), Takuja Onisi (Takuya Onishi, Japán), Kathleen Rubins (USA)
• Szojuz MSZ-02 (szeptember 23.) – Szergej Rizsikov, Andrej Boriszenko (Oroszország), Robert Kimbrough (USA)
• Szojuz MSZ-03 (november 16.) – Oleg Novickij (Oroszország), Thomas Pesquet (Franciaország / ESA), Peggy Whitson (USA)

Tavaly az ISS-re egyetlen űrhajósnő sem utazott. A 2016-os listán viszont szerepel az 1978-as születésű amerikai Kathleen Rubins (Szojuz MSZ-01) és az 1960-as születésű Peggy Whitson (Szojuz MSZ-03) is. Utóbbi két korábbi hosszú időtartamú repülésével az ISS fedélzetén (5. számú személyzet 2002-ben és 16. számú személyzet 2007-ben – itt az ISS első női parancsnokaként szolgált) ő a legtapasztaltabb amerikai űrhajósnő. Összesen közel 376 napot töltött a világűrben, ezen belül pedig 6 alkalommal majdnem 40 órát űrsétával. Whitson 2009 és 2012 között dolgozott a NASA vezető űrhajósaként is, majd visszatért az aktív állományba.

Peggy Whitsont köszönti Dmitrij Medvegyev akkori orosz elnök 2011. április 12-én, az űrhajózás kezdetének 50. évfordulója napján kapott kitüntetése alkalmával Moszkvában. Whitson lesz az űrrepülés történetében a legidősebb nő, aki a Föld körüli pályára indul 2016 végén. (Kép: Getty Images)

Az űrállomás működtetéséhez elengedhetetlenek a teherszállító űrhajók. Az orosz Progressz sorozatból 2016-ban az MSZ-02 (március), MSZ-03 (július) és MSZ-04 (október) indul majd. Felszerelési tárgyakat, kísérleti eszközöket, élelmiszert, vizet, levegőt, oxigént és hajtóanyagot visznek az űrállomásra. Visszaúton megpakolják ezeket hulladékkal, s irányított módon, a Csendes-óceán lakatlan déli része fölött beléptetve a légkörbe, megsemmisítik a feladatukat elvégzett teherűrhajókat. A rendszeres teherszállítás feladatának további részét az amerikai Cygnus és Dragon teherűrhajók végzik. Mindkét típus egy-egy startbalesetet igyekszik feledtetni. A Cygnus 2015-ben már újból üzembe állt, igaz nem az Orbital ATK Antares hordozórakétájával, hanem ideiglenes megoldásként egy Atlas-5 rakétával indulva. 2016-ra terveznek még egy startot Atlas-5-tel, aztán bemutatkozhat az Antares rakéta felújított változata is.

Az ISS-hez érkező legújabb személyszállító űrhajó, a Szojuz TMA-19M, 2015. december 15-én. Az előtérben a nem sokkal korábban, 9-én dokkolt Cygnus (Orb-4) teherűrhajó egyik napelemszárnya. (Kép: NASA)

A SpaceX Dragonja – jelenleg az egyetlen teherűrhajó-típus, amely visszatéréskor nem ég el a légkörben, s így kísérleti minták és alkatrészek visszahozatalára is alkalmas – legközelebb februárban állhat újra szolgálatba a CRS-8-as jelű repüléssel, Falcon-9 rakétával indulva. Erre az évre ezen kívül plusz három Dragon teherszállítmány szerepel még a tervekben.