Földi gamma-villanás
(Rovat: Az űrállomás és kontinensünk, Időjárás és előrejelzése - 2019.05.29 07:15.)

A nagy energiájú gamma-tartományban detektálható rövid felvillanások a légköri villámtevékenységhez köthetők. Már képet is sikerült készíteni róluk.

A földi gamma-felvillanásokat alig több mint negyedszázada fedezték fel – a NASA egy olyan csillagászati műholdjával, amellyel a távoli világegyetemből érkező gamma-kitöréseket figyelték. A kutatókat akkor igencsak meglepte, hogy a Föld irányából is érkeznek gamma-felvillanások. Ezért elkészítettek egy olyan berendezést, amelyet kifejezetten ennek a jelenségnek a vizsgálatára szántak. Ez most a Nemzetközi Űrállomáson (ISS) szolgáló ASIM (Atmosphere-Space Interactions Monitor) berendezéshez tartozik. Az európai Columbus laboratóriumi modul külsejére felszerelt műszercsomag része egy gamma-tartományban érzékeny detektor, amely folyamatosan figyeli a Föld éppen felé eső részét.

Az ASIM eddigi egy éves működése során már több mint 200 földi eredetű gamma-felvillanást csíptek el. Közel 30 esetében még a keletkezésük helyét is sikerült megállapítani. Az alábbi képen az első olyan földi gamma-villanás látható, amelyről sikerült képet alkotniuk. A jelenség 2018. június 18-án történt.

A 2018. június 18-án észlelt földi gamma-villanás az intenzitás erősségét a színskála segítségével érzékeltető képen jobb oldalt látható. Bár a „földkorongon” számunkra nem azonosíthatók a látható fény tartományából ismert részletek, azt egyértelműen meg tudták állapítani, hogy jelenség az éppen Borneó fölött zajló zivatar térségéből származott. (Kép: University of Valencia)

Az egyre bővülő adatbázis felhasználásával a kutatók össze tudják vetni a gamma-villanások időpontjait és helyeit más műholdas mérésekkel, valamint földi meteorológiai megfigyelési adatokkal. Így idővel lehetővé válhat annak a megfejtése, hogy milyen légköri események sorozata vezet e különös elektromágneses kitörésekhez. Az ISS ideális hely egy ilyen mérőműszer számára, mivel a Földhöz viszonylag közel (a felszín felett kb. 400 km-es magasságban) kering, és pályahajlásának köszönhetően gyakran halad el a földi zivatarzónák fölött.