Ruhaprobléma
(Rovat: Az űrállomás és az USA - 2019.03.29 05:45.)

Mégsem kerül ma sor az űrtörténelem első „csak női” űrsétájára a Nemzetközi Űrállomáson (ISS).

Az 59. számú személyzet amerikai tagjai közt jelenleg két nő, Anne McClain és Christina Koch dolgozik az űrállomáson. Tudományos kísérleti feladataik elvégzésén túl kiveszik a részüket az ISS fenntartási és szerelési munkálataiból is. Ennek keretében egy három űrsétából (pontosabban fogalmazva az űrállomás külső részén, a nyílt világűrben végzett munkából) álló sorozatot tervezett a NASA. Ezek során egyebek mellett az energia-ellátó rendszer akkumulátorainak cseréjét oldják meg. Az első ilyen űrséta alkalmával, március 22-én Anne McClain és Nick Hague három új, korábban feljuttatott Li-ion akkumulátort csatlakoztatott a rendszerhez. A következő, március 29-ére tervezett alkalom lett volna az űrrepülés történetében az első eset, hogy csak nők hajtanak végre egy űrsétát. A feladat további három akkumulátor elhelyezése és beüzemelése.

Nick Hague NASA űrhajós munka közben a március 22-ei űrsétáján, a háttérben az ISS napelemtábláival. (Kép: NASA)

Az űrtörténelmi pillanatra azonban még várni kell, ugyanis McClain helyét Hague kénytelen átvenni Koch mellett. Így most is férfi–női páros végzi majd el a feladatot – ami persze a lényeg, vagyis a munka szempontjából másodlagos jelentőségű. A cserét a NASA hétfőn jelentette be, az ok pedig az, hogy a fedélzeten rendelkezésre álló űrruhák között nincs két olyan, amelyekben McClain és Koch egyszerre tudnák végezni a munkájukat az űrállomáson kívül. Múlt heti űrsétája során McClain azt tapasztalta, hogy egy közepes méretű felső rész (lényegében az ingnek megfelelő darab) jobban illene hozzá, ilyenből viszont csak egy van fent. Ezt pedig Koch fogja viselni a mostani, második űrsétán.

A NASA eredetileg úgy számolt, hogy McClain eggyel nagyobb méretű felső részben dolgozik. A cél az volt, hogy a most először űrrepülésen részt vevő újonc amerikai űrhajósok (Hague, Koch és McClain) közül mindenkinek legyen alkalma űrsétát végezni – ezt pedig még így is tudják tartani. Az űrhajósok földi kiképzésük során általában többféle űrruhamérettel is találkoznak. A súlytalanságban előfordulhat, hogy egy adott méret helyett inkább a másik bizonyul kényelmesebbnek. Az űrbeli körülmények között az emberek teste is megváltozik, a külső munkát pedig akkor tudják a leghatékonyabban végrehajtani, ha jól illeszkedő ruhában mozognak és dolgoznak. A cserét maga McClain javasolta, hiszen az elsődleges cél a feladat tökéletes elvégzése, az esetleges kockázatok elkerülése. A sorozatban a harmadik űrsétára egyébként április 8-án Hague és a kanadai David Saint-Jacques van kijelölve.

A NASA űrsétához használt ruhái (Extravehicular Mobility Units, EMU) moduláris felépítésűek, a felső részek, a karok, a lábak és a sisakok cserélhetők rajta. Jelenleg az ISS-en egy-egy közepes, nagy és extra nagy méretű felső rész áll készenlétben. Egy másik közepes méretűnek az űrsétára való előkészítése több időt követelt volna, ezért erről a megoldásról lemondtak. Egyszerűbb volt az embereket megcserélni, hogy a munkatervbe ne csússzon késés.

A múlt héten McClain lett a 13. női űrhajós, aki űrsétát hajtott végre, most pedig Koch lesz a 14.

Christina Koch űrruhapróbán az ISS Quest zsilipmoduljában, kevesebb mint két héttel az első űrsétája előtt. (Kép: NASA)

Az űrruhákra visszatérve, a NASA jelenleg is egy négy évtizedes konstrukciót használ, amelyet még az űrrepülőgépes utakra alakítottak ki. Az űrügynökség úgy tervezi, hogy helyszíni és – a hamarosan szolgálatba álló kereskedelmi űrhajókkal visszahozva – földi javításokkal legalább 2024-ig kihúzzák az űrsétákra alkalmas ruháikkal. Az űrhajók és az űrállomás belső terében hordott űrruháknál ezek természetesen jóval strapabíróbbak, biztosítaniuk kell a viselőik életben maradását a nyílt világűrben, míg az űrhajósok adott esetben bonyolult szerelés munkákat is végeznek. Az EMU életfenntartáshoz elengedhetetlen berendezéseket tartalmazó „hátizsákjainak” eredeti 18 darabos készletéből 11 még jelenleg is repülésre alkalmas minősítéssel rendelkezik. A többiből öt megsemmisült küldetés közben: 2–2 a Challeger és a Columbia katasztrófájában, egy pedig a SpaceX egyik Dragon teherűrhajójának startbalesete alkalmával.

A NASA főfelügyelőjének 2017-es kritikus jelentése szerint az űrsétaszkafanderek biztonsági kockázatot hordoznak, azokat eredetileg nem tervezték ilyen hosszú évekig tartó használatra. Az amerikai űrhivatal lassan ugyan, de 2007 óta dolgozik az új változaton (Exploration EMU), amely talán 2023-ra lesz kész a bemutatkozásra egy űrsétán, az ISS-en. A tervek szerint az már a Földtől távolabb, például a Hold környezetében is alkalmas lesz az űrbe való kilépésre.