Továbbra is Szojuz
(Rovat: Az űrállomás és az USA - 2017.03.10 07:15.)

Újabb helyeket vásárolt a NASA saját űrhajósai számára a Szojuz űrhajókra. Ezúttal nem hatot, csak ötöt. És nem az oroszoktól, hanem a Boeingtől.

De változatlanul a Szojuzra. Lassan megszokottá válik, hogy az amerikai űrhajósok orosz Szojuz űrhajókkal járnak munkába, vagyis a Nemzetközi Űrállomásra (ISS). A NASA immár évek óta évente újabb és újabb helyeket vásárol az oroszoktól, de ez már nem kerül a lapok címoldalára. Ez történt most is, amikor a Space News megfogalmazása szerint a NASA „nem verte nagydobra” az újabb szerződés hírét, csak feltűnés nélkül kitette a honlapjára. Fogalmazhatunk persze úgy is, hogy ez a hír már nem különösebben érdekes, a címlapokra való nagy hír majd az lesz, ha az amerikai űrhajósok amerikai űrhajóval mennek a világűrbe. Erre azonban még egy ideig várnunk kell.

A mostani megállapodás 2+3 Szojuz útra szól (természetesen oda-vissza). A két biztosra megvásárolt utazás 2017 őszére és 2018 tavaszára szól, további három hely pedig opcionálisan 2019-re. Az öt repülés teljes ára 373,5 millió dollár, vagyis repülésenként 74,7 millió dollár. Tiszta olcsóság, gondolhatjuk, és ez így is van, mert a korábbi szerződésben 2018-ra lekötött utazásokat darabonként 81,7 millióért adta a Roszkoszmosz. (A lap alján felsorolt korábbi cikkeinkben nyomon követhetik, hogyan kúszott fel az ár a kezdeti 51 millióról több mint másfélszeresére.)

Az ISS-hez indítandó egyik Szojuz űrhajó a szerelőcsarnokban, a startra előkészítése közben. (Kép: NASA / Victor Zelentsov)

Mi az oka a kedvező árnak? Az utakat általában jóval hamarabb kell megvásárolni, a 2018-as repüléseket az említett 81,7 millió dolláros áron például már 2015-ben lekötötték. Most viszont azzal, hogy az oroszok átmenetileg csak két űrhajóst akarnak az ISS-en dolgoztatni (lásd korábbi cikkünket), felszabadultak helyek, így azokat valamiféle „last minute” konstrukcióban értékesíteni tudták. (Így még jobban is járnak, mintha a szabad helyeket űrturisták számára értékesítenék, mert róluk csak alig fele ennyit szoktak legombolni.)

Van a kedvező árnak még egy oka – és itt kerül a képbe a Boeing. A Boeingnek ugyanis a Sea Launch tengeri indítóplatform kapcsán peres ügye volt az orosz Enyergija vállalattal. Egy szövetségi bíróságon tavaly májusban megnyerték a pert, az Enyergiját több mint 320 millió dollár megfizetésére kötelezték. A két cég azonban tárgyalásokba kezdett, és azok eredményeképpen a Boeing „hozzájutott” a Szojuz repülésekhez – az Enyergija nyilván a bíróságon megítélt összeget vagy annak egy részét „természetben”, önköltségi áron megszerzett, de drágábban elszámolt űrrepülésekkel fizette ki. A szerzeményt a Boeing nyomban felkínálta a NASA-nak (az említett 375 millióért), a NASA pedig rábólintott az ajánlatra. Persze, hiszen még így is olcsóbban jutott hozzá a repülésekhez, mintha közvetlenül a Roszkoszmosztól vásárolta volna őket!

A plusz repüléseknek köszönhetően a NASA háromról négyre tudja növelni az ISS-en tartózkodó űrhajósai számát. Ezt a lépést már tervezte a NASA, de csak akkor, amikor már az amerikai kereskedelmi űrhajók szállítják az amerikai legénységet az űrállomásra. Most viszont lehetőség nyílt arra, hogy hamarabb megemeljék a létszámot, miáltal 50%-kal nő az ISS fedélzetén a kutatásra fordítható űrhajósidő. (Durva becsléssel ez azt jelenti, hogy nagyjából egy űrhajós munkaidejét köti le az ISS üzemeltetése, kettőét a kutatás, utóbbi nő majd háromra. Ha valakinek egyetlen űrhajós feljuttatására sincs űrhajója, akkor miért is kellene három űrhajós felküldésével megelégednie, ha küldhet négyet is?)

Egyelőre nem tudni, kik ülnek majd az újonnan megszerzett helyekre. Az idő sürget, mert rendes körülmények közt a küldetés kezdete előtt legalább egy évvel kijelölik az űrhajósokat (január 4-én jelentették be, hogy 2018 márciusában, illetve májusában Drew Feustel, illetve Jeanette Epps kezdheti meg küldetését.) Az idő rövidsége miatt a Space News szakírója valószínűnek tartja, hogy a 2017 őszi plusz helyre olyan űrhajós kerülhet, aki nemrég fejezte be kiképzését tartalékként, vagy aki a közelmúltban maga is repült.

A 2019-es opcionális repülési lehetőség abban az esetben előnyös a NASA-nak, ha a kereskedelmi személyszállító űrhajók (amelyeket a Boeing és a SpaceX fejleszt) esetleg nem készülnének el addigra. Erre jó esély van, amint arra egy februári hivatalos kormányzati jelentés rámutatott. Eszerint a két magánűrhajó 2018 második féléve helyett várhatóan csak 2019-ben kapja meg a NASA-tól a repülési engedélyt. Válaszul a NASA bejelentette, hogy már dolgoznak a „B terven” arra az esetre, ha valóban tovább csúsznának a magánűrhajók. A két cég vezetői ugyanakkor hangoztatják, hogy ők tartják a kitűzött menetrendet. Ugyanakkor a SpaceX részéről Elon Musk megerősítette, hogy 2018 végén fizető űrhajósokkal megkerülik a Holdat, de erre a küldetésre csak az után kerülhet sor, miután az első legénységet felvitték az ISS-re (amire várhatóan 2019-ben kapják meg a NASA jóváhagyást…). Úgy tűnik, az időpontokon még lesz mit finomítani. A NASA mindenesetre örül a 2019-es opciós lehetőségnek, mert ha a szokásos előretartással akarnák megvenni az utakat az oroszoktól, akkor már kis késésben lennének.