A nagy rakétaprogram (1. rész)
(Rovat: Az Enyergija és a Burán, Szárnyaló képzelet , Űrpolitika - 2003.11.07 12:06.)

Új sorozatot indítunk az Űrvilág webmagazin hasábjain. Bemutatjuk a néhai szovjet űrrepülőgép és a hozzá készített nagyrakéta programját.

1968 karácsonyán az Apollo-8 asztronautái elsőként, sikeresen megkerülték a Holdat. Ám mielőtt erre sor került volna, Bajkonurban egy Hold-programra kiképzett háromfős legénység várta a Kreml indítási parancsát. Az N-1 hordozórakétát és a Szojuz Hold-űrhajót felkészítették az indulásra. A rakéta sorozatos hibái miatt a vezetés nem adott utasítást az indulásra, s a Kreml „belátta”, a Holdért vívott versenyt az Egyesült Államok megnyerte.

1968-ban védte meg Jurij Gagarin, a Vosztok-1 pilótájaként történelem első űrhajósa diplomamunkáját. Gagarin űrrepülőgépről értekezett. (Talán nem véletlenül. Barátja, Szergej Koroljov, aki egyben a szovjet űrprogram irányítója volt, a kezdetektől űrrepülőgépekkel álmodta meg az űrhajózást.)

Hosszú éveknek kellett eltelnie, amíg a szovjet űrrepülőgép-tervek átléptek a megvalósítás szintjére. Az eseményeket a Columbia amerikai űrrepülőgép 1981. április 12-i sikeres startja csak felgyorsította. Ettől kezdve fontos prioritás lett saját fejlesztésű űrsikló legyártása.

A terv nagyon vázlatosan és persze kissé túlozva a következő volt: építsünk az amerikainál jobb és nagyobb teljesítőképességű űrrepülőgépet, építsünk továbbá több kisebbet is (ezeket „űrcsónakoknak” nevezzük), s ha már ennyi mindent készítünk, gyártsuk le hozzá a világ legnagyobb tolóerejű hordozórakétáját, s állítsuk vele pályára az első „űrgyárat”, ami évente több milliárd dollár bevételt is hozhat a Szovjetuniónak. Apropó. Ha már a rakétával is elkészültünk, legyen mindjárt rögtön egy teljes rakétacsalád. Egyik tagjával talán a Marsra is elmehetnénk…

Körülbelül ez volt a terv. Sőt, a szovjet Hold-programmal ellentétben ez a terv nagyobbrészt meg is valósult. Csak éppen nem úgy, ahogy annak idején gondolták: a Szovjetunió összeomlásával gazdasági káosz lett úrrá Oroszországon. A versenyt nem lehetett tartani, hiszen a NASA költségvetése több volt, mint az Orosz Föderáció teljes éves költségvetése. S az Orosz Űrügynökség annak is csupán 0,2-0,3 %-át kapta egy évre.

Ha talán annak idején összeülnek, s egy testület (mint Európában az ESA Tanács) képes érdemi döntést hozni arról, hogy a sok terv közül melyiket valósítsák meg, s melyiket ejtsék, akkor, de akkor is csak talán, valamelyik még ma is létezne…

Ebben a néhány részes sorozatban röviden ismertetjük a nagy rakétaprogram történetét, a terveket, azt, hogy mi készült el, s azt is, hogy mára kik és mennyit használnak a nyolcvanas évek második felében emberfeletti erőfeszítések árán létrehozott rakétatechnológiából.