Űrhajós ikrek
(Rovat: Az emberi élet védelme, Az űrállomás és az USA - 2017.02.24 07:15.)

Megjelentek az első eredmények az űrhajós ikrek vizsgálatáról.

A kutatók elsősorban a genetikai elváltozásokra voltak kíváncsiak, amelyek az egyhuzamban egy évet a Nemzetközi Űrállomáson (ISS) töltő Scott Kelly szervezetében létrejöhettek. A méréseket Scott Kelly repülése előtt, közben és után végezték. Az adatokat ikertestvére, az ugyancsak űrhajós – de a Földön maradt – Mark vizsgálati eredményeivel is összehasonlították.

„Köztünk maradjon!” A NASA űrhajós ikrei közül Scott Kelly (jobbra) egy évet töltött az ISS fedélzetén. Ikertestvére korábban négy rövidebb, űrrepülőgépes küldetésen járt az űrben (Kép: Robert Markowitz / NASA)

A génvizsgálatok még tartanak, de az előzetes eredményekről a NASA emberes űrrepülési programja januári konferenciáján már tájékoztatást adtak. A kromoszómák hosszának megváltozásától a bélflórában bekövetkezett változásokig a legkülönbözőbb eredményekről számoltak be a kutatók. A legfontosabb feladatuk annak kibogozása, hogy a megfigyelt változások közül mi az, ami a hosszú időtartamú űrrepülés fizikai körülményeinek tudható be, és melyek következtek volna be az űrrepüléstől függetlenül is. (Azt mindenesetre nem mulasztja el hangsúlyozni a cikk, hogy a Kelly-ikrek esetében csak két konkrét személyről van szó, az eredmények viszont nem feltétlenül általánosíthatók másokra.) A Scientific American folyóiratnak nyilatkozó egyik kutató azt is megjegyezte, hogy a kísérlet legfontosabb eredménye, hogy egyáltalán sikerült végrehajtani, mert „az emberek nem érzik át, milyen nehéz genetikai vizsgálatokat végezni az űrben tartózkodó űrhajósokon”.

Scott Kelly 520 napot töltött az űrben, ebből 340-es egyvégtében, 2015–2016-ban. Testvére, Mark 2001 és 2011 között négyszer járt az űrben, de a négy küldetés együttesen is csak 54 napot tett ki. Mivel génkészletük azonos, és életútjuk is nagyon hasonló, ezért a mindkettejüktől rendszeresen vett biológiai mintákat, hogy követni tudják a változásokat.

Fontos megállapítás, hogy Scott esetében a DNS metilációja csökkent az űrrepülése közben, míg ugyanezen idő alatt Marké nőtt. (A DNS-metiláció, azaz a DNS óriásmolekulát körülvevő kisebb metilcsoportok elhelyezkedése alapvető annak meghatározásában, hogy mely gének vannak ki-, illetve bekapcsolt állapotban. A DNS-molekulához kapcsolódó metilcsoportok jellegzetes mintázatban vannak jelen, az öregedéssel és környezeti hatásokra ez a mintázat megváltozik.) A Kellyéket vizsgáló kutató elmondta, hogy a metiláció szintje mindkettejüknél visszaállt az űrrepülés előtti értékre, azonban azt is elismerte, hogy a jelenség magyarázatára egyelőre elképzelésük sincs.

Más kutatók a gének kifejeződésének (génexpresszió) eltéréséről számoltak be az ikrek között. A génkifejeződés megváltozása természetes jelenség, a környezeti változások, a táplálkozás és az alvási szokások változásának velejárója, de Scott esetében a normálisnál nagyobb mértékű változást tapasztaltak, amit a fagyasztott és szárított ételek vagy a súlytalanságbeli alvás problémái okozta stressz okozhatott.

Az eredmények segíthetnek az űrhajósoknak a jövő hosszú távú űrrepüléseire való felkészítésében. A vizsgálatok még tartanak, de a kutatók elképzelhetőnek tartják, hogy az eredmények egy része soha nem fog nyilvánosságra kerülni, mert a Kelly-ikrek publikálás előtt minden információt átnéznek, és ha az a személyiségi jogaikat vagy érdekeiket sérti, akkor nem járulnak hozzá a publikáláshoz. (Kérdés, hogy ezeket az aggályokat nem lehetett/kellett volna-e megnyugtatóan tisztázni, mielőtt a nyilván költséges kísérletbe belekezdenek. – B.E.)

Az egy évig tartó küldetésen Scott Kelly és az orosz Mihail Kornyijenko vett részt. (Kép: NASA)

A Kelly-ikrek kísérletét beharangozó 2015-ös Nature cikk szerzője még nagy reményeket fűzött a kísérlet eredményeihez. Érdekes módon John Glenn második űrrepülésével állítja szembe, ahol szintén nagy reményeket fűztek az öregedés kutatásával kapcsolatban várható eredményekhez, azonban végül „öregedő testének vizsgálatából csak annyi derült ki, hogy [Glenn] tűri a stresszt.” (Glenn esetében azonban már a repülés előtt is nehezen lehetett komolyan venni a hangzatos „tudományos” célokat.) Ha Kellyék megtagadhatják az eredmények nyilvánosságra hozatalát, akkor félő, hogy az űrorvostan ezúttal sem gazdagodik jelentős eredményekkel.