Maratoni egérűrrepülés
(Rovat: Az emberi élet védelme, Az űrállomás és kontinensünk - 2012.04.20 07:15.)

A 91 napig súlytalanságban repülő kísérleti egerek segítségével a csont leépülését vizsgálták, érdekes eredménnyel.

2009-ben a Discovery űrrepülőgéppel (STS-128) a Nemzetközi Űrállomásra fel-, majd onnan az Atlantis (STS-129) fedélzetén leutazó hat egér a kísérleti állatok közül az eddigi leghosszabb időtartamú űrrepülésen vett részt. A programban a csontjuk viselkedését vizsgálták, abban a reményben, hogy megtudnak valamit annak érdekében, hogy a csontleépülés ellen védekezni tudjanak az emberi űrhajósoknál. Az olasz vezetésű kutatócsoport most publikálta eredményeit a PLoS ONE című folyóiratban.

A kísérleti egerek kényelmes szálláshelye az űrállomáson – hivatalos nevén: Mice Drawer System. (Kép: NASA / Olasz Űrügynökség)

Közismert tény, hogy az űrhajósok akár 20-30%-os csonttömegvesztést kénytelenek elszenvedni a hosszú időn át tartó súlytalanságban. Elsősorban a normális (földi) körülmények közt nagy súlyt hordozó csontok érintettek. A hatás ellentételezésére az űrhajósok rendszeres testedzést végeznek és fokozott kalciumbevitelt írnak elő számukra. Ennek ellenére nagyon lassú a rehabilitáció a Földre való visszatérésük után.

A Nemzetközi Űrállomáson megfordult hat egér közül hármat genetikailag módosítottak. Ezek a szervezetükben a megszokottnál nagyobb mennyiségben termeltek egy pleiotrophin (PTN) nevű fehérjét, amely a csont felépítésében játszik szerepet. Míg ezek az egerek mindössze 3%-os csontvesztést produkáltak, addig a „normális” űregereknél ez az érték 41,5% lett. (A mérések értelmezéséhez természetesen a Földön is tartottak egerek egy kontrollcsoportját.) Az eredményeket a későbbiekben nem csak az űrhajósok, de a Földön csontritkulásban szenvedő betegek kezelése érdekében is hasznosíthatják.

Nicole Stott amerikai űrhajósnő (2009-ben az ISS 20. és 21. személyzetének tagja) az egereket istápolja az űrállomás Kibo kísérleti moduljában. (Kép: NASA)