Az űrhajósok csontgyengülése
(Rovat: Az emberi élet védelme - 2009.02.05 09:00.)

A több hónapot az űrállomáson dolgozó űrhajósokat idősebb korukban könnyebben érheti csonttörés. A hatás nagyobb is lehet, mint eddig gondolták.

A Kaliforniai Egyetem (Irwine és San Francisco) legújabb kutatásai során 13 olyan űrhajóst (1 nőt és 12 férfit) vizsgáltak meg, akik 4-6 hónapot töltöttek az űrben. Azt találták, hogy csontjaik erőssége átlagosan 14%-kal csökkent. Az űrhajósok közül háromnál különösen nagy (20-30%-os) volt a veszteség, ami összemérhető a csontritkulásban (osteoporosis) szenvedő idős hölgyeknél mérhető értékekkel. Az új eredmények meglepték a kutatókat, mert a modernebb módszerrel a csontok leépülésére kapott számértékek jóval nagyobbaknak adódtak annál, mint amit az eddigi vizsgálatok alapján vártak.

A kutatási program vezetője, Joyce Keyak szerint megelőző intézkedésekre van szükség az űrhajósok védelmében, különben azok idősebb korukra, évtizedek múlva a csonttörés fokozott veszélyének lesznek kitéve. Az emberes űrrepülés kezdete óta folynak kutatások a súlytalanságnak a csontrendszerre gyakorolt hatásával kapcsolatban. Az eddigi vizsgálatok főleg a csontok anyagi összetételének változására összpontosítottak. Az új módszerrel közvetlenül a csontok mechanikai erősségére vonatkozó méréseket végeztek. A kutatáshoz egy, az elmúlt két évtizedben a csontritkulásos betegek vizsgálatára kifejlesztett számítógépes programot alkalmaztak, és a csípőcsontokról készíteett komputertomográfos (CT) felvételeket elemezték. A hosszú időtartamú űrutazások hatását vizsgáló ortopéd orvosok általában a csípőcsont viselkedésére figyelnek. A gyakorlatban a csípőcsont törése mindig kórházi kezelést és viszonylag bonyolult sebészi beavatkozást igényel, a páciens önálló mozgásra való képessége pedig tartósan csökkenhet. A mostani mérések szerint a csonterősség csökkenése minden űrállomáson töltött hónap után 0,6-5%, ami lényegesen nagyobb, mint a csontba beépülő ásványi anyagok mennyiségének 0,4-1,8%-os csökkenése.