Australopithecus és űrkutatás
(Rovat: Az emberi élet védelme, Új eszközök és anyagok - 2007.06.23 14:45.)

Több mint kétmillió éves ősemberleleteket francia kutatók a legmodernebb diagnosztikai eszközzel vizsgáltak.

Mi is közzétettük 2004-ben és 2005-ben azokat a felhívásokat, amelyekben hölgyeket kerestek több hetes ágynyugalomra, hogy velük a Földön szimulálhassák és vizsgálhassák az űrrepülés, a súlytalanság egyes élettani hatásait. A Toulouse-ban található MEDES klinikán a vizsgálatokhoz használt egyik berendezés az XtremeCT komputertomográf volt. Ezt egy svájci cég fejlesztette, a francia és az európai űrügynökségek (CNES és ESA), valamint az Európai Unió támogatásával. A csontsűrűség és a csont szerkezetének háromdimenziós feltérképezésére alkalmas, továbblépve a síkbeli metszeteket szolgáltató tomográfiától. Az űr-orvosbiológiai program során a műszert az önként jelentkező kísérleti alanyok csontösszetételének folyamatos vizsgálatára alkalmazták. A berendezés hasznos lehet a csonttörés kockázatának felmérésére, a csontritkulás korai felismerésére is.

Az Austarlopithecus africanus, a mai ember korai „rokona– 4,2-2,5 millió évvel ezelőtt Afrika déli részén élt kis csoportokban, mind a szavannákon, mind az erdős területeken. Példányai elsősorban növényi táplálékot fogyasztottak. A felnőtt egyedek 1,2 m magasra nőttek, s hozzánk hasonlóan 32 foguk volt. Hogy minél többet megtudjuk életmódjukról, csontmaradványaikat kell tanulmányoznunk. Leginkább a fogazatuk nyújthat értékes információt. Két ilyen, Dél-Afrikából származó, meglehetős épségben megmaradt leletet – egy felnőtt Austarlopithecus africanus és egy gyermek Paranthropus robustus koponyájának darabjait – szállították februárban Toulouse-ba, hogy az új tomográffal megvizsgálhassák. A fosszilis állkapcsokat 5 órán át tették ki a röntgensugárzásnak. Így rendkívül jó minőségű képet kaptak a fogak térbeli mikroszerkezetéről. Elválaszthatják egymástól az állkapocs és a fog szöveteinek képét. A kutatók remélik, hogy a mérési adatokat felhasználhatják a fogak keletkezésének és fejlődésének vizsgálatára. Megkülönböztethetik az öröklött jellemzőket a környezethez való alkalmazkodás jeleitől, s általában többet tudnak meg az Austarlopithecus arckoponyájának és fogazatának kialakulásáról. (CNES Magazine, 2007. április)

(Képek: B. Guindre/CNES)