Lenyelhető hőmérő
(Rovat: Az emberi élet védelme, Különös találmányok - 2007.02.19 07:49.)

Amikor John Glenn 77 éves korában újra az űrben járt, testének belső hőmérsékletét egy újfajta eszközzel mérték. Azóta a lenyelhető hőmérő a Földön is alkalmazásokra talált.

A NASA és a Johns Hopkins Egyetem kutatói az 1980-as évek vége óta kísérleteztek egy olyan eszközzel, amellyel az emberi test belső hőmérsékletét lehet mérni. A test túlzott felmelegedése akár végzetes is lehet. Extrém környezetben vagy megnövekedett belső hőtermelés esetén léphet fel a jelenség, s a szervezet hőszabályozó mechanizmusának felborulásához, a belső szervek károsodásához, szerencsétlen esetben halálhoz is vezethet. Az amerikai focisták között időről időre előfordulnak ilyen esetek: a sportolók halálokainak listáján ez a harmadik az Egyesült Államokban. 2001-ben gyors egymásutánban egy profi és egy főiskolai amerikaifutball-játékos is így vesztette életét. Ezután fordult az érdeklődés az űrhajósok számára kifejlesztett speciális belső hőmérő felé, amelyet azóta más sportágakban (autóversenyzés, jégkorong, kerékpározás, stb.) is használnak. További alkalmazási területei kínálkoznak a tűzoltóknál vagy a búvároknál, de sikerrel használták például alvászavarok kutatásához is.

Az alig 2 cm hosszú „hőmérő-tabletta” alacsony frekvenciás rádióhullámok révén továbbítja a mérési eredményeket a test belsejéből egy külső érzékelőbe, miközben végighalad az emberi tápcsatornán. Külső borítása szilikon, a belül elhelyezett kvarckristály rezgésszáma a hőmérséklettől függ. Az energiaforrás egy beépített mikroelem. A műszer 18-30 órán belül a „szokásos úton” eltávozik a szervezetből. (Képek: HQ, Inc.)

A világűrben, az űrhajón kívül dolgozó űrhajósok hasonló veszélynek vannak kitéve. Az űrruha megvédi őket a szélsőséges külső hőmérséklet-ingadozástól (a napsütötte oldalon kb. 120 °C, árnyékban viszont -150 °C lehet). Ugyanakkor olyan megterhelő fizikai munkát végeznek, ami a testhőmérsékletük gyors emelkedéséhez vezethet. Glenn 1998-as űrutazása során próbálták ki először a lenyelhető hőmérőt egy orvosbiológiai kísérlet keretében. Többek közt arra voltak kíváncsiak, hogyan reagál az idős szervezet a súlytalanság körülményeire.