Űrvilág
Űrvilág űrkutatási hírportál (http://www.urvilag.hu)

 

Kolumbusz nyomán: Buzz Aldrin (4. rész)
(Rovat: Az Apollo holdprogram - 2019.07.11 07:15.)

Sorozatunkban a holdraszállás 50. évfordulóján felidézzük annak a három embernek az életét, akik a főszereplők voltak abban a színdarabban, amely a 60-as évek Amerikájában játszódott...

...és olyan szerzők írták, mint Robert Goddard, John F. Kennedy, vagy Wernher von Braun. Ők voltak az első holdutazók.

Hazatérve Aldrin számára is új élet kezdődött, mivel repülésre nem számított rá már Slayton (Amerikának élő hősökre volt szüksége, nem pedig valamilyen ostoba balesetben elhunyt hősi halottakra). Előbb persze végigjárta társaival a Föld körüli diadalmenetet a Giant Leap Touron, élménybeszámolókat tartott mindenütt az országban. Azután azonban nem volt értelme a NASA-nál maradnia. 1971. július 1-jével kérte, hogy helyezzék őt vissza a légierőhöz. Ismét katonaként szeretett volna egy viszonylag nyugodt, de a tudásához méltó helyet, ezért megpályázta az újonnan alakuló Légireő Akadémia parancsnoki posztját, ám azt nem ő kapta meg. Helyette ő lehetett az Edwarson működő USAF Repülési Kutatások Pilóta Iskolája parancsnoka. Ám itt váratlan meglepetés érte. Először is nem jött ki jól dandártábornok felettesével, de nem az űrhajósoknál megszokott összeférhetetlensége, hanem főnöke hiúsága miatt. Ugyanis a tábornok rosszul tűrte, hogy hírneve révén ezredes beosztottjának sokszor nagyobb tekintélye van, mint neki. Ezért a főnök kereste, hol köthet bele Aldrin munkájába. A parancsnoksága ideje alatt két repülőesemény is történt a bázison (egy A-7E Corsairt és egy T-33 Talont kellett selejtezni, igaz emberéletben szerencsére nem esett kár), aminek ellenőrzési felelőssége Aldrinra hullott vissza. A nyugisnak vélt pozícióból a stressz kőhalomként kezdett Aldrinra hullani és agyonnyomni őt. Nem is bírta tovább a nyomást, mindössze nyolc havi gyötrődés után 1972. március 1-jén nemcsak az iskolát hagyta ott, hanem leszerelve a légierőtől is megvált.

Ami ezek után következett az életében, az a mélyrepülés időszaka volt. Már a hadseregnél is felkereste a repülőorvost a stressz által kiváltott tünetei miatt, aki mélyebb bajokat állapított meg: Aldrin depressziós. A pszichológiai vizsgálatok ennek hátterére is választ adtak, édesanyja depressziós volt és ezért lett öngyilkos, sőt nagyapja is a depresszió miatt vetett önkezével véget életének, Aldrin a génjeiben hordozta a probléma forrását. De ez még csak a lejtő teteje volt. „Természetesen” a depressziót alkohollal kezdte kezelni, amivel egy másik démont, az alkoholizmust vonta magára. Innentől az élete az alkohol–elvonókúra–depresszió–alkohol körforgásban telt. Megpróbált kilábalni és értelmes tevékenységgel kicselezni démonait, használtautó-kereskedőnek állt, de nem lett jobb. A legmélyebben akkor járt, amikor garázdaságért letartóztatta a rendőr, amiért az utcán ivott, mint egy utolsó alkesz. 1981-ben érintette meg védőangyala varázspálcája, az adott értelmet és kiutat ebből a helyzetből, hogy más alkoholistákat segítsen.

Emellett ő sem szakadt el sosem a NASA-tól (és itt természetesen nem az ötévenként törvényszerűen elkövetkező Apollo–11 évfordulókról van szó). Megalkotta a Mars-ciklust, vagy más néven Aldrin-ciklust, amellyel a Marsra tartó és onnan hazatérő későbbi űrhajók röppályáját lehet meghatározni. Részt vett a Észak-Dakotai Egyetem Űrkutatási Tudományok Fakultásának felállításában, véleménycikkeket publikál, amelyekkel a NASA munkáját szeretné elősegíteni.

Persze feltűnik időről időre a bulvárhírekben is, mivel kevésbé elvonult életet él, mint tette azt Neil Armstrong. Sokat cikkeztek plasztikai műtétjéről a lapok, amikor úgy gondolta, hogy  „a g-erők miatt, amelynek az űrben voltam kitéve, kicsit megereszkedett az állam, ami igényelt egy kis figyelmet”. Aztán ott volt az a verekedés, ami „Bart Siebrel-incidens” néven vonult át a bulvársajtón. Bart Siebrel egy feketeöves holdraszállás-tagadó. Próbálkozott Neil Armstrongnál is – meglehetősen erőszakosan –, de csak Carolt, a feleséget találta otthon, majd cselhez folyamodott. Aldrint már azzal a mesével hívta meg egy Los Angeles-i szállodába, hogy egy japán tévécsatorna készít gyerekeknek a világűrről szóló műsort, amelyhez Aldrinnak interjút kéne adnia. És ős lépre is ment, megjelent a forgatáson, ahol valóban volt forgatócsoport, csak nem Japánból, hanem Siebrel vezetésével és megbízásával. Az agitátor egy Bibliával hadonászott és nagy hanggal arra akarta rábírni az erőszaktól sem visszariadva Aldrint, hogy tegyen rá esküt, de ha nem teszi, akkor gyáva és hazug. Az incidens addig fajult, hogy az egyre dühösebb, halálra vegzált Aldrin mind a 72 évével és nagyjából ugyanennyi kilójával állon vágta Siebrelt. A kiszálló rendőrség letartóztatott mindenkit, aki ott volt, köztük az öreg űrhajóst is. A tüzetes kihallgatás után a rendőrtiszt úgy döntött, hogy mivel Siebrelnek nincs látható sérülése, Aldrinnak meg semmilyen rendőségi múltja – sőt még a tanúk is azt mondták, hogy ha feléjük hadonászott volna Siebrel úgy a Bibliával, ahogy azt tette Aldrinnal, ők is rémültek lettek volna és ők is ilyenforma önvédelemhez folyamodtak volna –, szóval úgy döntött, hogy nem történt semmi.

Hogy nem ijed meg az árnyékától, sokkal békésebb módon is bizonyította a Hold második meghódítója. Jelesül azzal, hogy mindkét sarkon járt. Először 1988-ban egy fizetős turistáknak szervezett úton, egy orosz jégtörő hajón jutott el az Északi-sarkra. Aztán immár 86 évesen, 2016-ban az átellenes pólust is meghódította, ismét fizetős turisták között. Ezt az akadályt azonban már nem annyira jól vette, a visszaúton az Amudsen–Scott állomáson rosszul lett és helikopterrel kellett kimeteni az idős sarkutazót.

Nagyon megérintette, amikor 2012-ben volt parancsnoka elment. Akkor azt nyilatkozta: „Mélyen megrendített az eltávozása … tudom, hogy milliónyi más emberhez csatlakozom a gyászban, amit az elhunyt amerikai hős és az általam valaha látott legjobb pilóta iránt érzünk világszerte … korábban őszintén reméltem, hogy 2019. július 20-án Neil, Mike és én együtt emlékezhetünk meg a holdraszállás 50. évfordulójáról.”

Napjainkban az egyre idősödő űrhajós a nyugdíjasok nyugodt életét éli. Persze nem turbulenciák nélkül. A legutolsó hír az volt felőle, hogy a fia és a lánya pert indított, mert szerették volna gyámság alá vonni, mivel a demencia szerintük annyira eluralkodott rajta, hogy kritika nélkül elfogadja jelenlegi felesége tanácsait, amikor a pénzügyi tartalékai feléléséről van szó, amire ő viszontkeresettel válaszolt. A per végül a keresetek visszavonásával véget ért. Legfeljebb Aldrinban maradt némi tüske a gyerekeivel szemben.

Teljes verzióMinden jog fenntartva - urvilag.hu 2002-2024