Pár fiola holdpor
(Rovat: Az Apollo holdprogram - 2013.05.28 07:15.)

Véletlenül találták meg azokat a mintákat, amelyeket az Apollo-11 és -12 űrhajósai gyűjtöttek, de az 1970-es évek elején nem jutottak vissza a NASA-hoz.

A fiolák négy évtizeden át észrevétlenül „porosodtak” egy raktárban, a Lawrence Berkeley Nemzeti Laboratóriumban (Lawrence Berkeley National Laboratory, LBNL). A holdi talajmintákat rejtő, kézírással gondosan felcímkézett mintegy 20 üvegcsét egy légmentesen lezárt üvegedény rejtette, amire Karen Nelson, a laboratórium munkatársa bukkant rá még áprilisban. A feliratokon a dátum 1970. július 24. volt. A minták mellett pedig egy 1971-es konferencia-publikáció feküdt a raktárban, az Apollo-11 és -12 holdi mintáiban előforduló szénvegyületek elemzéséről.

Az újra megtalált holdi minták. (Kép: LBNL / Roy Kaltschmidt)

A korabeli cikk (amelynek másolata egyébként itt letölthető) mindegyik szerzője a Kaliforniai Egyetem (Berkeley) űrtudományi laboratóriumának munkatársa volt. Köztük Melvin Calvin, aki 1961-ben kémiai Nobel-díjat kapott, a holdraszállás idején pedig a NASA megbízásából a Hold biológiai beszennyezésének megakadályozásán, illetve a visszaúton a Föld „védelmén” dolgozott, kivédendő, hogy egy esetleges hipotetikus holdi eredetű fertőzés kerüljön a bolygónkra.

A most váratlanul felbukkant minták sorsa minden bizonnyal azért alakult így, mert valamilyen adminisztrációs hiba miatt nem küldték azokat vissza az űrhivatalnak, miután a kutatók az anyagelemzéssel elkészültek. Ehelyett a raktárba kerültek, és senki sem tudott róluk – egészen mostanáig.

A Holdon járt űrhajósok összesen mintegy 382 kg tömegű anyagmintát hoztak magukkal vissza a Földre, 1969 és 1972 között. A Berkeley kutatóinak adott 1970-ben vizsgálatra átadott 68 g-ból 50 g rendben visszakerült az űrhivatalhoz. Korábban azt hitték, hogy a hiányzó 18 g egyszerűen megsemmisült a tesztek során. Most ebből került elő véletlenül mintegy 3 gramm. A fiolák már visszakerültek a NASA Johnson Űrközpontjába, bár az sincs kizárva, hogy a jövőben újra kutatók kezébe jut a tartalmuk. A 10059-es számú minta ugyanis olyan breccsát tartalmaz az Apollo-11 gyűjtéséből, ami ritka a meglevő holdkőzetminták között.