Űrvilág űrkutatási hírportál (http://www.urvilag.hu)

 

Neil Armstrong a történelemben
(Rovat: Az Apollo holdprogram - 2012.09.17 07:15.)

Neil Armstrong, az első ember az emberiség egész történelmében, aki egy idegen égitest felszínére tette a lábát, 2012. augusztus 25-én halt meg. A Newsweek következő, szeptember 3-i száma Armstronggal a címlapján jelent meg.

Egyetlen „apró” hibával: a címlapkép nem Neil, hanem Lance Armstrongot, a doppingolás miatt örökre eltiltott amerikai kerékpárost népszerűsítette, és a képaláírás egy Buzz Bissinger (vagyis nem Buzz Aldrin) nevű újságíró nyilatkozata, aki kijelentette, hogy „Én még mindig hiszek Lance Armstrongban!”. Az amerikai hetilap sem ebben, sem a következő számban nem említi az űrhajózás világszerte legjobban ismert, ráadásul amerikai hősének távozását az élők sorából.

Ennyire rövid az emberiség emlékezete? Az voltaképp természetes, hogy a több száz űrhajós közül a közvélemény legfeljebb két nevet jegyzett meg: Gagarinét, aki elsőként repült a világűrben és Armstrongét (főleg persze a „kis lépés…” mondatot), aki elsőként lépett ki a Holdra. A többiek, akármilyen szenzációt jelentett is űrrepülésük annak idején, lassan elfelejtődnek. Végeredményben így volt ez a nagy felfedezők, majd később a sarkkutatók esetében is. Kolumbusz Kristóf neve és 1492-ben végrehajtott első felfedezőútja fogalom maradt azóta, vagyis több mint 500 éve, de mi van a többiekkel?

Seth Shostak világhírű amerikai SETI kutató írt egy rövid cikket a Science augusztus 29-i számába Neil Armstrong halála alkalmából, amelynek címe Armstrong Wasn’t Columbus, vagyis Armstrong nem volt Kolumbusz. Az írás első bekezdése így szól: „A legtöbb vonatkozásban ő volt a jobb. Ellentétben a XV. századi híres hajóssal, Armstrong tudta, hogy hová érkezett. Életét a köz javára fordította, nem ült börtönben, és haláláról világszerte méltóan megemlékeztek. Napjait ünnepelt felfedezőként, és nem a király számára csak nyűgöt jelentő személyként fejezte be.” Később összehasonlítja a régi, XVI. és XVII. századi tengeri felfedezőutakat (angolul exploration) az Apollo programmal. Felemlegeti e kétségkívül vakmerő férfiak kegyetlen vérengzéseit az őslakosok között, kapzsiságukat, amellyel lerombolták az ősi civilizációkat, stb. Csak Cook kapitány és néhány követője, majd a sarkkutatók érdemlik meg igazán a kitüntető „explorer” nevet.

Armstrongot teljesen más fából faragták. Bátorsága persze legendás volt, de nem kereste az egyéni hasznot, sőt még az a dicsőség is zavarta, ami őt 1969 után körülvette. Munkáját egész életében hozzáértéssel és higgadtan végezte. Néhány társával ellentétben kerülte a nyilvános szerepléseket. Tudjuk, hogy nagyon zavarta az a rengeteg ostobaság, amit a bulvársajtó és egyes szenzációkra éhes szerzők könyvei holdutazásáról összehordtak. Felháborodva tagadta, hogy áttért volna az iszlám hitre, mert a Holdon Allah hangját hallotta, és mélységesen elkeserítette, amikor egyesek az egész Apollo program realitását tagadták, és hollywoodi színjátéknak állították be.

Ötszáz év múlva kevesen fognak már tudni ezekről a vádakról. De – hacsak nem történik az emberiséggel valami elképzelhetetlen katasztrófa – akkori utódaink is ismerni és tisztelni fogják Armstrong nevét. (Charles Boldennek, a NASA vezetőjének kijelentése.) Ma még ugyanúgy nem tudjuk elképzelni az akkori Hold nyilvánvalóan lakott felszínét, mint ahogy Kolumbusz nem tudta volna elképzelni a mai Egyesült Államokat. De Armstrongnak megadatott, hogy ő legyen az első, aki valóban a helyszínen látta a halott holdi tájat és felette a kék bolygót, a Földet. Egy olyan helyre jutott, ahol évmilliárdok óta nem történt semmi érdemleges, egészen 1969. július 20-ig. Armstrong és Aldrin leszálltak a Holdra, és attól kezdve a Hold más lett, mint ami évmilliárdokon keresztül volt: felkereshető, lakható égitestté tették egyetlen lépéssel. (Amikor 43 évvel ezelőtt ezt a felemelő pillanatot láttam azon az éjszakán a televízió budapesti stúdiójából, ugyanezt az észrevételt tettem.)


(Kép: NASA)

Nem, Armstrong sok szempontból tényleg nem hasonlítható össze Kolumbusszal. De neki is fix helye lesz a világtörténelemben, mert végrehajtott egy tettet, amelyhez hasonlót korábban senki. Ma még nem tudjuk, hogy mikor, de újra lesznek követői. A Hold a legközelebbi égitest, amelyen az ember megvetheti a lábát, és Armstrong volt az első, aki ezt megtette.

Teljes verzióMinden jog fenntartva - urvilag.hu 2002-2020