Űrvilág űrkutatási hírportál (http://www.urvilag.hu)

 

Csak legenda a holdutazást túlélő baktériumok története
(Rovat: Az Apollo holdprogram, Élet a Földön kívül? - 2011.05.04 08:15.)

Közkeletű vélekedés – magunk is terjesztettük –, hogy az Apollo-12 űrhajósai által a Holdon meglátogatott Surveyor-3 szondáról leszerelt és a Földre visszahozott kamerában „túlélő” baktériumokat találtak. Mindez azonban szinte biztos, hogy nem igaz...

Erre egy frissen elvégzett kutatás mutatott rá, amelynek vezetője John Rummel, a Nemzetközi Világűrbizottság (Committee on Space Research, COSPAR) az égitestek védelmével foglalkozó csoportjának (Panel on Planetary Protection) elnöke, korábbi NASA szakértő volt.

Mikrobák a Holdon - ahogy eddig hittük

Az Apollo program „folklórjának” immár valószínűleg nehezen kitörölhető részévé vált a holdi baktériumok története. 1969. november 19-én az Apollo-12 leszálló egységének fedélzetén Pete Conrad és Alan Bean érte el a Hold felszínét. Leszállási helyük a Viharok óceánja (Oceanus Procellarum) volt, mindössze 163 méterre a Surveyor-3 jelű automata szonda tartózkodási helyétől. A Surveyor-3 korábban, 1967. április 20-án végzett sima leszállást a Holdon. Az odalátogató űrhajósok számára „könnyű zsákmány” volt a Surveyor-3 kamerája és néhány más alkatrésze, amelyeket további részletes vizsgálatokra az Apollo-12 – steril körülmények között – vissza is szállított a Földre.


A holdsétát végrehajtó Pete Conrad a Surveyor-3 kameráját vizsgálja, a leszerelés előtt. (Kép: NASA)

Amikor a NASA akkori kutatói a földi laboratóriumban megvizsgálták az eszközt, a belsejében mikroorganizmusokat találtak. A nem tervezett „asztrobiológiai” kísérlet eredménye mintegy 50-100 Streptococcus Mitis baktérium volt. Ezek a jelek szerint túl kellett éljék a Surveyor-3 startját, a Holdig tartó utazást a világűrben, majd a két és fél évig tartó mostoha sugárzási körülményeket, a vákuumot, az átlagosan mínusz 253 Celsius-fokos hideget a Holdon – mindezt víz, tápanyag és energiaforrás nélkül.


Conrad immár a Földön, a kamerával és a NASA technikusaival. (Kép: John Rummel / NASA)

A vizsgálati körülmények rekonstruálása

Egy kutatócsoport most elhatározta, hogy megpróbál a végére járni az akkor történteknek. Ennek céljából beleásták magukat az egykori dokumentumokba és még a NASA-archívumban fellelhető 16 mm-es filmeket is átnézték. Az eredmény röviden: a Surveyor-3 kamerájának vizsgálatakor fennálló laboratóriumi körülmények mai szemmel egyáltalán nem mondhatók tisztának. Így igazából semmi sem zárja ki, hogy a baktériumok bizony a vizsgálatok során, utólag, már a Földön szennyezték be a visszahozott űrműszert.

Már maga az állítás, hogy a mikroorganizmusok a mostoha körülményeket egyáltalán túlélhették, gyanúsan „erős” volt. Az igazság az, hogy csak az ismeretterjesztő irodalomban terjedt el – ott viszont nagyon. Szigorúan véve tudományos eredménynek sosem volt mondható, hiszen nem jelent meg erről szakmai publikáció egyetlen lektorált szakfolyóiratban sem. Amiket a Surveyor-3 kameráját vizsgáló csoport túlélő baktériumoknak hitt, azok valójában saját magukról származhattak.


Egy korabeli filmkockán a mikrobiológiai mintavételezés egy pillanata látható. Jól kivehető, hogy a két munkatárs által viselt maszk és fejfedő nem teljesen fedi a fejüket, rövid ujjú öltözetük pedig nem terjed a mintát tartalmazó pad szintje alá. A légáramlás elvileg akadálytalanul átfújhat a ruhájukon. Kesztyűt viselnek ugyan, de alkarjuk fedetlen. (Kép: John Rummel / NASA)

„Ha a Megasztárban lenne mikrobiológia kategória, ezek a fickók elég hamar kiesnének a versenyből” – fogalmaztak a mostani vizsgálatot végző szakemberek. Kicsit udvariasabban megfogalmazva: az akkori körülmények alapján egyáltalán nem kizárható, hogy nem történt baktériumszennyezés a munka közben. Vagyis semmi reális ok nincs azt feltételezni, hogy a Streptococcus Mitis baktériumok valóban átvészelték volna a mostoha űrutazást.


A mai szabványok szerint, lényegesen gondosabban beöltözött vizsgálócsoport. (Kép: NASA)

Tanulságok a jövőre nézve

A mai mintakezelési módszerek sokkal fejlettebbek, a szabályok szigorúbbak, mint az 1960-as évek végén. Az eset mégis figyelmeztető jelzésként szolgálhat. Rummel szerint lényegesen gondosabban kell eljárni, ha például egyszer majd a Marsról anyagminta kerül egy földi laboratóriumba. Nehogy az esetlegesen ott meglevő életformák elvesszenek a földi eredetűek között. Vagyis nehogy hiába hozzuk azokat ide, ha létezésüket utóbb mégsem tudjuk hitelt érdemlően bizonyítani.

Teljes verzióMinden jog fenntartva - urvilag.hu 2002-2019