Űrvilág űrkutatási hírportál (http://www.urvilag.hu)

 

A bajnok rakéta (2. rész)
(Rovat: Az Apollo holdprogram, A Skylab űrállomásprogram , Amerika hordozórakétái - 2011.04.03 08:15.)

A politika, bármilyen kegyetlen is volt a holdprogrammal, mégis hagyott egy szűk keretet kibontakozni a tudományos kutatás számára az utolsó három leszállás alkalmával.

Amint a holdraszállás megvalósult, a politika és a publikum érdeklődése elfordult a holdűrhajóktól. Az Apollo-13 „szerencsés kudarca” további nem kevés olaj volt a már addig is nagy lánggal égő tűzre. Az eredmény ismeretes: az utolsó gyalogos és holdjárós küldetés töröltetett a menetrendből. Ez az eredeti sorszámozás szerinti Apollo-15 és -19 küldetések meg nem valósulását jelentette volna, ám nem volt értelme megtörni a sorozatot, így végül Apollo-18 és -19 néven nem repült soha amerikai űrhajó.


Az Apollo-15 indítása előtt.

Viszont mivel a 15-ös, 16-os és 17-es expedíciók immáron bővített kapacitású, holdjáróval felszerelt, a NASA terminológiájában J-típusú missziók voltak, az ezeket lerepülő Apollo űrhajók nehezebbek voltak a korábbi, kisebb kapacitású űrjárműveknél. A Saturn-V rakétának másfél tonnával nagyobb tömeget kellett Hold-irányú pályára állítani e repülések alkalmával. Az eredeti 47 tonnás „hasznos tömeg” 48,5 tonnára szökött fel.

A nehézrakéta simán vette ezt az akadályt is. A hajtóművek beállításain változtatások estek, többek között a rakéta elégette azon üzemagyag-tartalék nagy részét is a normál repülés során, amit eredetileg esetleges hajtóműkiesések kompenzálására szerepeltettek a tervben. Az utolsó három holdexpedíciót szállító példánnyal a rakétatípus a csúcsra ért, szinte tökéletesre forrt ki eme impozáns rendszer.


Indul a Skylab. (Képek: NASA)

A sors még egy alkalmat biztosított a holdrakéta számára, hogy bizonyítsa sokoldalúságát. Az USA első űrállomása, a Skylab 1973-ban indult alacsony Föld körüli pályára, egy első két fokozatból álló Saturn-V hordórakéta vállain. Ez a jószág – amely eredetileg az Apollo-18-at indította volna Hold-irányú pályára – ismét szemtelenkedett egy kicsit: a felszállás során jelentkező komoly vibráció következtében megrongálódott a szállított űrállomás, levált róla a mikrometeorit- és hőpajzs, az egyik összecsukott napelemtábla kíséretében. (Eme fiaskó folyományaként a később odalátogató legénységek számos külső javítást végeztek az űrállomás felületén.) Azonban elmondhatjuk, hogy itt is inkább az utas volt a ludas: a szakembereknek nem ártott volna erősebben rögzíteni a lehullott alkatrészeket.

Hiába a megbízhatóság, a rengeteg nagyszerű teljesítmény, a Saturn-V-nek mennie kellett, egész rakétacsaládjával és az Apollo űrhajórendszerrel együtt. Az akkor még csak rajzasztalon lévő Space Shuttle több – utólag be nem jött blöffnek bizonyult – érvvel elhódította az amerikai kormány szimpátiáját a Holdat megjárt űrhajórendszertől. Hosszú időre abbamaradt az amerikai űrállomásprogram. Csak jóval később, a Shuttle-Mir programmal született újjá a gyakorlatban, ami a jelenlegi Nemzetközi Űrállomás közvetlen előzményének tekinthető. Az alacsony Föld körüli pályán túlmutató (bolygó)expedíciók pedig minimum fél évszázadra kiestek az amerikai űrhajózás hatóköréből.

Pedig történhetett volna minden másként is. Hiszen megvolt, ott volt, létezett, csak folytatni és továbbfejleszteni kellett volna...

Teljes verzióMinden jog fenntartva - urvilag.hu 2002-2024