Egy óriás születése
(Rovat: Az Apollo holdprogram, A hét képe - 2010.01.17 09:00.)

1967. november 9. Általában az ismeretlenség köde veszi körül ezt a dátumot, pedig elmondhatjuk, hogy az űrhajózás egyik legnagyobb piros betűs ünnepe kellene, hogy legyen.

Ugyanis ha nem történt volna meg az, ami ezen az őszi reggelen megtörtént Floridában, Neil Armstrong és két kollégája később biztosan nem a Hold felé indulhatott volna el 1969. július 16-án, ha egyáltalán útra keltek volna valahová. Mi is történt ezen a novemberi napon?

Nos, elvégezte első indulását, másként kifejezve a szűzfelszállását a holdűrhajók hordozására megtervezett és megépített óriásrakéta, a Saturn-V. Még pontosabban kifejezve annak első két fokozata, az S-IC és az S-II rakétalépcsők. A vadonatúj óriásrakéta tervezett harmadik fokozata, az S-IVB már korábban megízlelte a végtelen fekete semmi ízét, mivel a kisebb méretű, már korábban megvalósított, a Saturn-V előzményének számító Saturn-IB rakéták második fokozataként már több űrrepülés során is bizonyított. A NASA pénz-, de legfőképpen időmegtakarítás céljából döntött úgy, hogy nem külön-külön, hanem már elsőre egyetlen indítás során tesztelik az új nehézrakéta fokozatait. Korábban úgy gondolták, hogy először csak az első, majd az első és a második fokozat fog repülni, a harmadik rakétalépcső pedig csak legkorábban a harmadik tesztrepülésen juthat szóhoz a Saturn-V részeként. Azonban a Kennedy elnök által lefektetett határidő szorított: összesen csak két teszt-Saturn-V-repülésre volt lehetőség, és mindkét alkalommal a teljes rakétának kellett bizonyítania az alkalmasságát arra, hogy embereket indítson el a Hold felé…

Viszont nem csak a 121 méter magas, az aljánál 10 méter széles, üzemanyaggal feltöltve 2850 tonna tömegű űrrakétának kellett debütálnia, hanem a kiszolgálórendszerek és az indítóállás is ezen alkalommal teljesített először „éles bevetést”. Eme csodálatos születésnap avatta fel a Hold-program és az űrrepülőgép-program során legendává lett 39A jelű indítóállást, ahonnan az összes Holdra szálló küldetés és a legelső Space Shuttle repülés is útjára indult az égbe.

Óriási lelkesedés övezte az SA-501 kódnévre, valamint Apollo-4 hivatalos elnevezésre keresztelt rakétaindítást – ugyanis ez az indítás volt a negyedik rakétastart az Apollo-programban, az előző hármat a Saturn-IB teljesítette –, nem utolsó sorban az Apollo-1 kilenc hónappal korábban bekövetkezett tragédiája miatt. Az első „éles” Saturn-V a címlapra került, a floridai tengerparton pedig több mint egymillió ember volt kíváncsi élőben az indításra.

A reggel hét órára időzített start remekül sikerült, a legelső Starun-V indítás megnyitotta a rakétatípus lélegzetelállító startjainak mesés sorozatát. Nem csak a helyszíni nézők és a televíziós adást követő emberek lehettek elégedettek, hanem a NASA szakemberei is. A tesztrakéta hibátlanul teljesítette a felszállás minden szakaszát. Az általa szállított automata, személyzet nélküli Apollo űrhajó pedig a Hold irányú gyújtás sikeres kísérlete és három Föld körüli fordulat után rendben visszatért a Föld légkörébe, majd a leválasztott visszatérő kabin a felsőlégköri súrlódás tüzes poklának áttörése után előírásszerűen csobbant az óceán vizén három ejtőernyőjének segítségével.

A Satrun-V óriásrakéta összesen tizenhárom alkalommal indult el az égbe, tehát az Apollo-4-et még egy tucatnyi indítása követte ennek a rakétatípusnak, mindegyik sikeresen lezajlott. A Saturn-V sohasem robbant fel, sem a startasztalon állva, sem az indítás alatt, sem repülés közben, és egyszer sem zuhant vissza a talajra, ellentétben a „szovjet konkurenciájával”, az N-1 jelű, hasonló kaliberű nehézrakétával, amely három lehetséges „korai végből” adott ízelítőt a szovjet rakétamérnököknek. A Saturn-V segítségével megvalósulhatott az ember Holdra lépése, jobban mondva e nélkül a nehézrakéta nélkül nem lett volna Holdra szállás. Eme hatalmas történelmi tett mellet szinte eltörpül, hogy egy, az első két fokozatból álló Saturn-V rakéta állította pályára az USA első űrállomását, a Skylabet (a jószág kétfokozatú változatának kódneve Saturn-INT-21 volt).

Az emberiség valaha volt egyik legkiválóbb hordozórakétájának megmaradt példányai kiállításokon sínylődnek, a dicső rakétatípus csendesen szunnyadva várja újjászületését. Az újjászületését, amire sor kerülhetne szándék megléte esetén, tekintve hogy a repülőgépeiről híres Boeing amerikai nagyvállalat megvásárolta az összes Saturn-V-tel kapcsolatos gyártási jogot és technikai adatot. A „multi” és alvállalkozói talán ugrásra készen várják, hogy ez a modern gigász újjászülessen, felébredjen Csipkerózsika-álmából, amibe a rövidlátó Nixon-adminisztráció kényszerítette… (Kép és forrás: NASA)