A mozgatható indítóállványok története (2. rész)
(Rovat: Az Apollo holdprogram, A Skylab űrállomásprogram , Szojuz-Apollo közös űrrepülés - 2009.07.09 09:00.)

Az Apollo programhoz három darab mozgatható indítóállvány készült el az Ingalls Iron Works jóvoltából.

Mobile Launcher #1:
Ez az indítóállvány lett a kiindulópontja a legtörténelmibb Apollo küldetéseknek: az Apollo-4, Apollo-8 és az Apollo-11 küldetések jutottak neki, tehát a Saturn-V szűzfelszállása, a Hold térségébe induló első küldetés, valamint az első leszállás égi kísérőnk felszínére.

Mobile Launcher #2:
A kettes számú indítóállvány az Apollo-6, Apollo-9, Apollo-12 és Apollo-14 utakkal büszkélkedhetett.

Mobile Launcher #3:
A legutoljára elkészült indítóállvány az Apollo-10-zel debütált, majd az Apollo-13, Apollo-15, Apollo-16 és Apollo-17 űrhajók útjára bocsátásával jeleskedett.

A Skylab űrállomás az egekbe indul a legutolsó Saturn-V vállain.

Az Apollo program dicsőséges napjai után az első amerikai űrállomásprogram, a Skylab megvalósításának nem kis feladata következett a NASA számára. Ehhez a költségek (viszonylag) alacsonyan tartása céljából az Apollo programhoz kifejlesztett eszközöket állították ismét csatasorba. Maga az űrállomás teste a Saturn-V rakéta S-IVB jelű fokozatának átalakításával készült el, és a törölt Apollo-18 expedícióhoz legyártott Saturn-V hordozórakéta állította Föld körüli pályára. Hogy ehhez a művelethez alkalmassá tegyék, az ML #2-n kellett kisebb módosításokat végrehajtani, így ez az indítóállvány lett az utolsó Saturn-V rakéta útjára bocsátója 1973 májusában.

Az űrállomásra összesen három darab, háromfős legénység indult, őket a jó öreg Apollo űrhajó szállította, viszont mivel az úti cél immáron nem a Hold, hanem csak a Föld körül keringő űrállomás volt, a kisebb teljesítményű és méretű, ezáltal jóval olcsóbb Saturn-IB rakéták is megfeleltek a legénységeket szállító Apollo-k világűrbe juttatására. Ezek korábban a légierő valamivel délebbre fekvő támaszpontjáról indultak, most viszont a NASA a saját felségterületét kívánta igénybe venni startokhoz. Így a ML #1-et egy „sámlival megtoldva” átalakították a kisebb méretű Saturn-IB rakéták kiszolgálására. A Skylab legénységek útjára bocsátását még egyetlen egy olyan út követte, amihez az Apollo űrhajót vette igénybe az amerikai űrhivatal: az Apollo-Szojuz tesztprogram 1975 júliusában. Az ehhez felbocsátott utolsó egyszer használatos Apollo szintén egy Saturn-IB-vel indult a módosított ML #1-ről.

A Skylab harmadik, utolsó legénysége útjára indul. A kisebb rakéta alatt megfigyelhető a „nagy testvér” első fokozatát méreteiben helyettesítő „sámli”. (Képek: NASA)

(Folytatjuk!)