Űr-hajótörés:
35 éve repült az Apollo-13
(4. – befejező - rész)
(Rovat: Az Apollo holdprogram, Minden jó, ha a vége jó... - 2005.04.14 11:03.)

Az űrhajóban, ahogy haladt előre az idő, egyre hidegebb lett. Tetézte a bajt, hogy Haise lázas beteg lett. De a legénység a halálfélelem és az egyre lehetetlenebb körülmények ellenére sem vesztette el az emberi tartását egy pillanatra sem.

Közben Houstonban kidolgozták a visszatérés forgatókönyvét. Ez azért volt említésre méltó teljesítmény, mert normál helyzetben egy ilyen műveleti utasítás megalkotása hónapokba is beletellett, ezúttal viszont elég volt rá három nap.

A repülés utolsó szakaszában a legénység visszaköltözött a holdkompból az Odüsszeiába. Probléma még ekkora is jutott. A mélyfagyasztott állapotban lévő parancsnoki űrhajó immár csak az akkuira támaszkodhatott, amelyekben viszont már nem volt meg a kellő árammennyiség.

Egy tápkábel megfordításával azonban kinyerték a holdkomp akkuinak megmaradt energiakészletét is, így elhárult az utolsó akadály is a földet érés előtt. Először leválasztották a halott műszaki egységet és ekkor láthatták először az űrhajósok a saját szemükkel a sérülést. A pusztítás megdöbbentő volt. A hajó egyik oldala eltűnt, a belső berendezések kusza gubancként buggyantak elő a lyukon. Az antenna kigörbült a helyéről és a robbanás nyomai egészen a hőpajzs széléig mutatkoztak. A korábbi „mélyfagyasztás” is vetített előre kockázatokat (az ejtőernyőházat kellett volna felfűteni, ám az áramhiány ezt megakadályozta), úgyhogy a sikeres leszállás esélyei egy cseppet sem voltak jobbak a korábbi idők – meglehetősen alacsony – esélyeinél.

Végül happy end született. A több sebből vérző hardver rendben tette a dolgát és ez elcsigázott űrhajósokat biztonsággal hozta haza. A NASA azonnal vizsgálatot indított és az Apollo-1-nél már megtapasztalt slendriánságokba ütközött. A felrobbant oxigéntartály egy korábbi szállítási balesetben sérült darab volt, amelynek kijavítása nem sikerült tökéletesen, ám az ellenőrzésen átment. A méréshez szükséges ventillátoros keverés rendszere pedig tervezési hibás volt. A beépített 28 voltos ventillátorra a tervezési hiba miatt 65 voltot kapcsoltak, amitől a tápkábelének szigetelése elégett és zárlatos lett. Amikor Swigert üzembe helyezte a ventillátort, gyakorlatilag egy izzó fűtőszálat hozott működésbe egy magas nyomású, tiszta oxigénnel töltött tartályban. Az eredmény nem is lehetett más.

A NASA a hibák ellenére „Sikeres kudarcként” minősítette az utat, utalva a mentés rendkívüli erőfeszítésére és sikerére. Volt azonban egy másik szó, amely sokkal nagyobb szerepet játszott az Apollo-13 esetében és amely a mérleg vékonyka nyelvét képviselte a siker és kudarc között és ez a szó nem volt más: a szerencse.

Dancsó Béla