A Shuttle-Mir program (5. rész): Világrekord, amerikai rekord
(Rovat: Az amerikai-orosz Shuttle-Mir, A Szaljutok és a Mir , A Szojuz és a Progressz - 2003.06.30 06:55.)

A harmadik Shuttle-Mir dokkoláshoz a NASA ismét az Atlantist indította, 1996 márciusában. Az űrrepülőgép Shannon Lucid amerikai űrhajósnőt vitte fél éves, rekord időtartamú űrutazásra.

Az Atlantis március 22-én hajnalban indult a Mirhez, ahova két nappal később érkezett meg. Rakterében a Spacehab-DM lakómodult vitte magával, amelyben utánpótlási anyagok, és kísérleti anyagok voltak a második amerikai hosszú idejű űrrepüléshez.

A hosszú idejű űrrepülést pedig Dr. Shannon Lucid űrhajósnő hajtotta végre. Ő tulajdonképpen Thomas Reiter német űrhajóst váltotta a Mir fedélzetén (Reiter még február 29-én szállt le a Szojuz TM-22-ben, Jurij Gidzenko és Szergej Avgyejev társaságában).

Shannon Lucid utazása 188 napig tartott. Ezzel beírta magát a történelembe: a mai napig ő az egyetlen nő, aki ennyi ideig tartózkodott megszakítás nélkül az űrben (a legtöbb időt, 437 napot Valerij Poljakov orosz orvos töltötte a világűrben). Repülése egyúttal amerikai rekordot is jelentett: egyetlen amerikai sem vett még részt ilyen hosszú űrutazáson. Korábbi négy repülésével együtt összesen 229 napos űrrepülési tapasztalata van, így tehát egyike a leggyakorlottabb űrhajósoknak.

Shannon Lucid űrutazását eredetileg nem tervezték ilyen hosszúra. Az Atlantist 1996 júliusában szerették volnai indítani (STS-79) újra a Mirhez, hogy Shannon Lucidot másik amerikai űrhajós váltsa fel. Azonban előzőleg, júniusban, a Columbia STS-78 jelű útján a szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéták start utáni vizsgálatakor kiderült, hogy a rakéták szegmensei között lévő gumi tömítőgyűrűk égési károsodást szenvedtek. Ezt a problémát a NASA-n belül a Challenger katasztrófája óta nagyon komolyan veszik (akkor a szigetelőgyűrűk átégését határozták meg a katasztrófa legfőbb kiindulási okaként). Közben az időjárás-előrejelzés szerint a Berta nevű hurrikán is közeledett Cape Canaveral felé, így az űrrepülőgép-program vezetői úgy döntöttek, hogy visszagurítják az Atlantist az indítóállásról a függőleges összeszerelő épületbe (VAB). Egy héttel ezután elkezdték szétbontani az összeszerelt űrrepülőgép-rendszert, és az Atlantis másik, átvizsgált gyórsítórakéta-párost kapott (az eredetieket pedig az STS-81 jelű repülésnél használták fel). Az Atlantis szeptemberre ismét az indítóállásra kerülhetett, ekkor azonban megint visszatolták az összeszerelő csarnokba, ezúttal a Fran nevű trópusi vihar közeledése miatt.

Shannon Lucid és az őt váltó John Blaha az Atlantis fedélzetén, 1996 szeptemberében (NASA fotó)

Az Atlantis végül szeptember 16-án emelkedhetett fel, és 19-én csatlakozott a Mirhez. Shannon Lucidot John Blaha váltotta fel, aki 1997 januárjáig volt fenn. Shannon Lucid pedig szeptember 26-án szállt le a Kennedy Űrközpontban, az Atlantis fedélzetén.