Jég és erdő
(Rovat: Amerikai távérzékelő műholdak - 2019.02.15 07:15.)

A NASA új földmegfigyelő műholdja a jégtakaró és a szárazföldek domborzatát követi. Első eredményeiből nemrég tettek közzé két jeges és egy erdős eredményt.

A NASA ICESat–2 (Ice, Cloud and land Elevation Satellite) műholdját tavaly szeptemberben állították pályára, fedélzetén működik a valaha a világűrbe került legnagyobb felbontású lézeres altiméter, az ATLAS (Advanced Topographic Laser Altimeter System). Az ATLAS segítségével a felszín magassága 1 cm-nél kisebb pontossággal térképezhető fel. A műszer másodpercenként tízezer számra küldi a lézerimpulzusokat a Föld felé, a jelek (néhány ezredmásodperces) futási idejét pedig milliárdod másodpercnél pontosabban méri meg, ami néhány centiméter pontosságú magasságmérésnek felel meg. A képek alsó részén minden egyes kék pont az altiméter egy mérését jelöli, ebből rajzolódik ki a felszín domborzata.

Az ICESat–2 mérése az Antarktiszi borító jégtakaróról. A méréssorozat bal oldalán a Ross-tengert borító jég a visszaverő felület, a szárazföldet elérve pedig a Transzantarktiszi-hegység részét képező, a Ross-tenger Déli-sarkhoz legközelebbi részének partján fekvő Maud (Matild) királyné-hegység több ezer méter magas csúcsai rajzolódnak ki, köztük olyanok is, amelyek magasságát eddig még soha nem mérték meg. (Kép: NASA Earth Observatory / Joshua Stevens)

Az Antarktiszt kettészelő, Nyugati- és Keleti-Antarktiszra osztó Transzantarktiszi-hegység egyes részeit csak az ICESat–2 képes megfigyelni (a műhold 88 fokos pályahajlásának köszönhetően). A sík vidékeken és a tengeri jégen jól azonosíthatók a 20 méter szintkülönbséget is elérő szakadékok, jégfalak. Ilyen antarktiszi területek láthatók első két képünkön, a több ezer méter magas csúcsok, illetve a viszonylag sík, de repedésekkel tagolt tengeri jég.

A tengeri jég az Antarktisz átellenes oldalán fekvő Weddell-tengeren. A függőleges tengely skálája mintegy százszor részletesebb, mint az előző képen, ezért itt érzékelhető az altiméter mérési pontossága. (Kép: NASA Earth Observatory / Joshua Stevens)

Az ICESat–2 – bár neve arra utal, hogy fő feladata a jégtakaró vizsgálata – a szárazföldeket is figyeli. A műholdon működő ATLAS altiméter 2018. október 19-én végezte a harmadik képünkön bemutatott mérést. A tengerpart felé lejtő domboldalon nemcsak a földfelszín rajzolódik ki vastag, kék vonalként, hanem a fák különböző magasságba nyúló lombkoronája is. A mérés olyan pontos, hogy az adatok annak becslésére is felhasználhatók, mennyi szenet tárolnak az erdők.

A tengert (Laguna del Mar Muerto) elérve határozottan kirajzolódik a vízfelszín. Ugyanakkor a radarhullámok egy része a tengerfenékről verődik vissza, ami kb. 25 méter mélységig batimetriai mérésekre (vagyis a tengerfenék domborzatának feltérképezésére) is lehetőséget ad. Az adatokat feldolgozó kutatók elmondták, hogy a batimetriai mérések lehetősége meglepte őket, nem számítottak arra, hogy az ATLAS még a tengerfenékről visszaverődő jeleket is észlelni tudja. Egyértelműen kirajzolódik a lagúnát határoló turzás, a Csendes-óceán nyílt vizén pedig (ellentétben a lagúna nyugodt vizével) az egyes hullámok is kirajzolódnak, vagyis a mérések alapján a hullámmagasság is meghatározható.

Tengerparti domboldal, nyugodt vizű lagúna és hullámzó nyílt tenger Mexikóban. A természetes színezésű háttérképet a Landsat–8 műhold OLI műszere készítette, erre vitték fel az ICESat–2 mérési eredményeit. A képen balra van észak, a méréskor az ICESat–2 északról délre, vagyis a képen balról jobbra mozgott. (Kép: NASA Earth Observatory / Joshua Stevens / Amy Neuenschwander (University of Texas) / Kaitlin Harbeck (NASA Goddard Space Flight Center) / U.S. Geological Survey)