Űrvilág űrkutatási hírportál (http://www.urvilag.hu)

 

A legfiatalabb közeli fekete lyuk
(Rovat: Amerika és az űrcsillagászat, Távoli világok kutatói - 2010.11.18 07:15.)

1995 és 2007 között egy röntgenforrás folyamatosan fényes állapotban volt. Lehet, hogy a megfigyelt objektum egy fekete lyuk, mely állandóan nyelte el a környezetéből bezuhanó anyagot.

Az „üzemanyag” egy szupernóva-robbanásból, vagy a fekete lyuk kísérőjétől származhatott. A 30 éves objektum az SN 1979C jelű szupernóva maradványa, melyet egy amatőr csillagász fedezett fel 1979-ben. A szupernóva az M 100-as jelű galaxisban található, mely hozzávetőlegesen 50 millió fényévre van a Földtől. A Chandra-röntgenteleszkóppal, a NASA Swift nevű műholdjával, az Európai Űrügynökség XMM-Newton műholdjával és a német ROSAT űrobszervatóriummal megfigyelt forrás 1995 és 2007 között folyamatosan fényes állapotban volt. Ez a tény felveti, hogy a megfigyelt objektum talán egy fekete lyuk. A kutatók úgy vélik, hogy az SN 1979C akkor alakulhatott ki, mikor egy 20 naptömegű csillag összeomlott.


Ez a képkompozíció az M 100-as galaxist, benne az SN 1979C jelű szupernóva-maradványt mutatja, mely talán a legfiatalabb ismert fekete lyukat rejti magában kozmikus szomszédágunkban. A képen aranysárga szín jelöli a Chandra-röntgenteleszkóp felvételét. Az optikai képet, melyet sárgásfehér illetve kék színek alkotnak, az ESO Very Large Telescope rögzítette, míg a vörössel jelölt infravörös adatok a Spitzer infravörös űrteleszkóptól származnak A szupernóva helye alul látható megjelölve. [Kép: NASA / CXC / SAO /D. Patnaude et al. (röntgen); ESO / VLT (látható fény); NASA / JPL / Caltech (infravörös)]


Az SN 1979C (alul középtájt, kicsit balra), ezúttal csak a Chandra által a galaxisról készített röntgenfelvételen. (Kép: NASA / CXC / SAO / D. Patnaude et al.)

„Amennyiben a feltevés helyes, akkor ez a legközelebbi példa egy fekete lyuk születésére, melyet valaha is megfigyeltek”- mondta Daniel Patnaude (Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics, Cambridge). Napjainkig már számos új fekete lyuk születését detektálták a távoli univerzumban, például gamma-kitörések formájában. De az SN 1979C sokkal közelebb található a Földhöz és nem kísérte gamma-kitörés.

Az új felfedezés alátámasztja a jelenlegi elméleteket is: 2005-ben a kutatók egy olyan elképzelést mutattak be, mely szerint a fekete lyuk környezetéből kiinduló anyagsugár (jet) nem volt képes áthatolni a csillagot övező hidrogénburkon. Így nem alakult ki gamma-kitörés, az energia a szupernóva optikai tartományban mutatott hatalmas fényességét táplálta. A közeli, fiatal fekete lyuk vizsgálata segíthet a tudósoknak jobban megérteni, hogy a nagy tömegű csillagok hogyan fejezik be életüket, miközben fekete lyukat vagy neutroncsillagot hagynak hátra.

Habár a bizonyítékok arra utalnak, hogy egy új fekete lyuk alakult ki az SN 1979C helyén, de létezik egyéb érdekes lehetőség is: az objektum lehet egy gyorsan forgó neutroncsillag, erős csillagszéllel, mely nagy energiájú részecskékből tevődik össze. A nagy energiájú részecskék magyarázatot adhatnak a röntgensugárzásra is. Ezen felvetés alapján az SN 1979C a legfiatalabb és legfényesebb példája azon neutroncsillagoknak, melyek széllel és köddel rendelkeznek. (Ezek legismertebb példája Galaxisunkban a Rák-ködben levő pulzár, amely kb. 950 éves.)

Teljes verzióMinden jog fenntartva - urvilag.hu 2002-2018