Magyari Béla – egy barát szemüvegén keresztül (2. rész)
(Rovat: Álmuk a világűr, Magyar a világűrben - 2018.05.11 06:15.)

Folytatjuk Schuminszky Nándor visszaemlékezését.

Mi volt az oka Béla tartózkodásának?

Egy rádióriporteri kérdésre ezt válaszolta: „Nándival való megismerkedésünk után lepődtem meg igazán, hogy mennyire odavan az űrhajózásért. Ezt nem azért mondom, mert felnézett ránk, Bercire és rám is, hanem mert mi mindent gyűjtött össze már akkor is, több mint 25 évvel ezelőtt. Az elszántságot nagyon tisztelem benne, hisz ő mindenét arra tette és teszi fel, hogy kis múzeumát, kis archívumát mindig újabb dolgokkal egészítse ki. Az elején egy kicsit orroltam is rá, mert igen rámenős volt, de hozzáteszem, hogy amikor én felkerültem Budapestre, vidéki gyerekként, ő pedig a nagy vagány, budapesti srác volt. Ezt egy kicsit néha éreztette is velem, de azért ez nem ment komolyra. Már ismert ember voltam, és nagyon sokan akartak az >>uszályomba<< kerülni. Egyszerű vidéki srácként kíváncsian szemlélgettem Nándit, mert meg kellett szoknom az ő stílusát, őneki meg kellett szoknia az én stílusomat, és kiderült, nagyon jól összeillünk. A még fontosabb azonban az volt, hogy nem akart az >>uszályomba<< kerülni, az űrrepülésért volt oda nagyon. Sok-sok előadást szerveztünk, nagyon sok kiállítást csináltunk együtt, az ő gyűjteményéből, amely nagyon nagy az enyémhez képest. Örülök, hogy kiemelten foglalkozik az űrrepülésre való felkészülésünkkel, Berci űrutazásával és emlékezhetünk feledhetetlen pillanatokra is. A 30. évforduló talán nagyobb publicitást is megérdemelt volna.”

A gyűjteményem tényleg nagy hatással volt rá. Mivel tökéletesen megbízott bennem, egy visszautasíthatatlan ajánlatot tett nekem (persze eszem ágában sem volt nemet mondani). Rám bízta fényképeit, albumjait, hogy rendezzem azokat, olyanok legyenek, mint az enyémek. Egyetlen feltételt szabott: csak azokból a képekből vehettem el a saját gyűjteményembe, melyekből kettő vagy több darab volt. A kész munkát sohasem ellenőrizte, én pedig sohasem tettem el illegálisan egyetlen képet sem!

Mosolygós, barátságos arca hűen fejezte ki igazi emberségét, nagylelkűségét, becsületességét, és ezeket a tulajdonságait nem is rejtette véka alá. Az előadásokra HA-s rendszámú Zsigulival jártunk, kiskatona sofőrrel, de a szokásokkal ellentétben Bélánál nem létezett a „csendőrpertu”. A kiskatona nyugodtan tegezhette az őrnagy, majd alezredes elvtársat. Az előadásokért kapott honoráriumokat mindig fele-fele arányban osztotta el, és még az erőtlen tiltakozásomat sem akarta hallani.

Az ő segítsége nélkül sohasem lett volna annyi alkalmam űrhajósokkal találkozni. Mit találkozni? Akit csak tudott, elhozott hozzánk, pedig az 1980-as évek közepéig egy 28 négyzetméteres, szoba-konyha átmeneti lakásban éltünk, a vécé pedig kinn volt a folyosón. Mégis volt olyan űrhajós, aki a mostoha körülmények ellenére is visszatért, látva olthatatlan szenvedélyemet. Ráadásul sosem érkeztek üres kézzel, de szerintem nagyrészt ez is Bélának volt köszönhető.

Az első külföldi űrhajós Alekszandr Szerebrov volt nálunk, 1985 áprilisában.

Magyari Béla a mongol Majdarzsavin Ganzorignak mutatja az egyik Szojuz makettemet.

1986 októberében a budapesti Stefánia–palota adott otthont az Űrhajósok Nemzetközi Szövetsége 2. kongresszusának. Sem előtte, sem azóta nem volt egyszerre ennyi űrhajós Magyarországon, ezért még esélyem sincs annyi aláírást begyűjteni, mint akkor. Magyari Béla nélkül nemcsak nem jutottam volna be oda, de tolmácsolása nélkül még beszélni sem tudtam volna olyan legendás űrhajósokkal, mint Alekszej Leonov, Konsztantyin Feoktyisztov, Valerij Kubaszov.

Soha nem volt egyszerre annyi űrhajós Magyarországon, mint 1986 októberében, a Stefánia-palotában. Középen az űrhajós sor mögött ülhettem feleségemmel, de Magyari Béla nélkül sohasem jutottam volna be oda. (MTI fotó)

Egy dolog viszont örökre tilos maradt számomra. Sohasem készíthettem olyan felvételt, ahol cigarettával lett volna látható. Én 18 évnyi dohányzás után, 1980. július 5-én szívtam el az utolsó cigarettámat, de ő élete végéig dohányzott. Őszintén meg kell vallanom, hogy Béla a láncdohányosok láncdohányosa volt, egészségének romlása nagymértékben ennek (is) volt köszönhető.

(Folytatjuk!)