Űrvilág űrkutatási hírportál (http://www.urvilag.hu)

 

A kerekasztal űrkutatói
(Rovat: Álmuk a világűr, Hazai kutatóhelyek és űripar - 2017.11.29 13:15.)

November utolsó előtti csütörtökén az Űrakadémia Klubot egy izgalmas, új formában rendezték meg.

A rendezvény a gimnazistáktól egészen a nyugdíjasokig mindenféle korosztályt megmozgatva hatalmas érdeklődést váltott ki, ahogy a teljesen megtelt előadóterem is jelezte. Az eseményt a Space Generation Advisory Council (SGAC) és a Hírközlési és Infromatikai Tudományos Egyesület (HTE) közösen szervezte, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) Q épülete biztosította a helyszínt. A rendezvényt előbbi részéről Milánkovich Dorottya, az SGAC nemzeti kapcsolattartója, míg utóbbi részéről Gerhátné Udvary Eszter, a HTE Távközlési Szakosztály elnöke nyitotta meg.


Az Űrakadémia Klub közönsége november 23-án.

A megszokottól eltérő módon kettő helyett rögtön hat űrtevékenységgel foglalkozó szakember munkájáról és az űrszektorban szerzett tapasztalatairól hallhattak a résztvevők egy-egy bemutatkozó előadást, melyeket kerekasztal-beszélgetés és a hallgatóság kérdései követtek.

Elsőként Vatali Dávid, a BHE Bonn Hungary Elektronikai Kft. fejlesztőmérnöke beszélt tanulmányai során végzett munkáiról, arról, hogy ezek hogyan segítették őt eljutni jelenlegi pozíciójához, egy űrtechnológiával is foglalkozó, telekommunikációs eszközök gyártására fókuszáló, nemzetközileg is nagy elismertségnek örvendő céghez, illetve arról, hogy pontosan milyen feladatokat is lát el ezen cég falain belül. Ezt követte Bacsárdi László „Megbeszélés (majdnem) 20 időzónára” című előadása, melyben rávilágított, hogy miért is fontos a magyar fiatalok részvétele az SGAC nemzetközi szervezetben, és saját életpályáján szemléltetve bemutatta, milyen nagyszerű lehetőségeket nyújthat ez a szervezet. Ezután Fejes Balázs vegyészmérnök mesélt kalandos útjáról az egyetemtől az Európai Űrügynökségnél (ESA) töltött egyéves gyakorlatig, hogy mi motiválta az űrszektor felé való eltérülésben, és hogy milyen jövőbeli lehetőségeket lát az ESA világában.

Következőként Barta Veronika, az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Geodéziai és Geofizikai Intézetének kutatója számolt be a 2014-es alpbachi élményeiről, ahol egy tíz napos, feszített munkatempójú nyári iskola keretei között pillanthatott be előadásokon és műhelymunkán keresztül az űrmissziók tervezésének végtelen részleteibe. Az iskola résztvevőivel közösen meg is terveztek egy potenciális űrszondát, amely a Vénuszt vizsgálná. Várhegyi Zsolt, a C3S Kft. vezető mérnöke mutatta be, hogy Magyarország első műholdja, a Masat-1 hogyan jöhetett létre és mit tett le az asztalra, valamint hogy a projekt munkatársai később hogyan alakították ki a céget, amely ma már űridőjárási műholdak fejlesztésével éppúgy foglalkozik, mint exobolygókat kutató tudományos űreszközök alrendszereinek építésével. Végül Sárhegyi István jogász foglalta össze az International Space University két hónapos nyári kurzusán gyűjtött élményeit, továbbá kiemelte az űrszektor sokrétű lehetőségei széles körben való ismertetésének fontosságát. Kifejtette elképzelését, miszerint ez a vándoriskola 2020-ban Budapesten kerülhetne megrendezésre.

A kerekasztal-beszélgetés során az előadók olyan személyes kérdéseket kaptak, amelyek az űripari kihívások és a nemzetközi együttműködések szerepéről alkotott véleményekre, és egyéni meglátásokra fókuszáltak. Közös kérdések során az ESA-csatlakozás legfőbb előnyeiként leginkább az új projektlehetőségek és új kapcsolatok fogalmazódtak meg, ugyanakkor a magyar űrtevékenység hiányosságait is igyekeztek körvonalazni, melyek közül a tájékozatlanság és a finanszírozási gondok tűntek a leginkább égető, megoldandó problémáknak. Kis teret adva a fantáziának és vágyakozásoknak, az utolsó kérdés a következő évtized legnagyobb fejlődésének területére vonatkozott, ahol az előadók igen változatos válaszokkal szolgáltak a biztonság, a kisműholdak és az emberes űrutazás igen széles spektrumán. Ugyanakkor abban egyetértés uralkodott, hogy tíz év az űrprojektek időskáláján igazán rövid időnek számít, és valószínűleg jelenlegi álmaink megvalósulására ennél valamivel tovább kell majd várnunk.

Összességében egy nagyon pozitív és motiváló helyzetképet kaphatott a hallgatóság a magyar űrtevékenységről, és ambícióban gazdag jövőbeli tervek hangzottak el. Emellett számos külföldi tanulmányi és gyakorlatszerzési lehetőséget említtettek, amelyekről nagy valószínűséggel nem sok egyéb fórumon szerezhetnek információkat az űrért lelkesedő érdeklődők, ami így még egy különösen fontos szerepet is adott az eseménynek. Reményeink szerint ezen Űrakadémia Klubnak sikere is azt a trendet mutatja, hogy egyre szélesebb körben hallanak a magyar űrkutatási és űripari lehetőségekről, amelyek hihetetlen potenciált hordoznak. Lévén, hogy minden bizonnyal a gazdaság és a társadalom jövőjét is az űrszektor fogja meghatározni. Találkozunk legközelebb februárban!

Teljes verzióMinden jog fenntartva - urvilag.hu 2002-2018