Űrvilág űrkutatási hírportál (http://www.urvilag.hu)

 

Űrhajós-találkozó Pécsett
(Rovat: Álmuk a világűr, Magyar a világűrben , Az Űrvilágnak nyilatkoztak - 2010.06.01 13:00.)

Európa kulturális fővárosa május 31-én, az első magyar űrrepülés harmincadik évfordulója kapcsán nemzetközi űrhajós-találkozónak adott helyet.

Farkas Bertalan magyar, Valerij Rjumin és neje, Jelena Kondakova orosz, és Loren Acton amerikai űrhajósok a Pécsi Tudományegyetem (PTE) bölcsészkarának konferenciatermében fogadták az érdeklődőket. Sajnos a borult és esős idő nem kedvezett ünnepi hangulat kialakulásának, de a neves űrhajósok feltűnése emelkedetté tette a hangulatot. A program „bemelegítése” egy rövid sajtótájékoztató volt, majd Páva Zsolt, Pécs városának polgármestere köszöntötte a vendégeket.


A találkozó hallgatósága. (Kép: PTE)

Elsőnek a mi űrhajósunk, Farkas Bertalan tartotta meg előadását. A tőle megszokott közvetlen és szerény stílussal hamar megnyerte magának a hallgatóság figyelmét, pedig a jelen lévők többsége még csak meg sem született akkor, amikor ő odafenn járt. Az űrhajózás kezdeteinek bemutatása után Berci – ha szabad így írnom –, anekdotákkal gazdagítva elbeszélését, felidézte a három évtizeddel ezelőtt történteket, a felkészülést, az űrrepülést és az azt követő fogadtatást. Számomra a legszimpatikusabb az volt, hogy kétszer is kiemelte az Interkozmosz program békés mivoltát.


Loren Wilber Acton, 1985-ös űrutazása előtt. (Kép: NASA)

Berci után Loren Acton következett, aki szintén „csak” egyszer járt a világűrben. Ám az STS-51-F kódnevű küldetés, amelyen részt vett (és amelyről a közeljövőben külön cikkben beszámolunk itt, az Űrvilág hasábjain) korántsem tartozik a legunalmasabb Shuttle-küldetések közé. A Challenger űrrepülőgép nyolcadik űrrepülésén a SpaceLab kutatómodult szállította fedélzetén, egy nem egész nyolc napos misszió keretében. Mr. Acton kivetített fényképekkel és videofelvételekkel gazdagított előadása méltó folytatása volt a mi űrhajósunk beszámolójának. Zárásként az amerikai űrhajós megszólította a fiatalabb generációkat: bűnözés és drogozás helyett válasszák a tanulást, lehetőség szerint olyan területeken, amelyek „közel állnak az álmaikhoz”.


Jelena Vlagyimirovna Kondakova űrhajósnő második űrrepülése előtt. (Kép: NASA)

A harmadik s egyben utolsó felszólaló a kozmonauta-házaspár női tagja, Kondakova asszony volt. Férje, Valerij Rjumin a Szaljut-6 alaplegénységének tagja volt, amikor a mi Bercink odafenn járt, valamint részt vett a legutolsó Shuttle-Mir repülésen is, a Discovery űrrepülőgép fedélzetén. Jelenleg az orosz Enyergija űripari vállalatnál dolgozik vezető beosztásban. Felesége kétszer is járt a Mir űrállomáson. Először hosszabb ideig, a Szojuz-TM-20 űrhajó, később rövidebb ideig az amerikai Atlantis űrrepülőgép révén. Ő szintén az első magyar űrrepüléshez kapcsolódó személyes élményeiről számolt be a hallgatóságnak, Farkas Bertalan fordított oroszról magyar nyelvre.


Valerij Viktorovics Rjumin kozmonauta, és a felkészítés alatt álló Discovery űrrepülőgép az utolsó Shuttle-Mir küldetés felszállása előtt. (Kép: NASA)

Rjumin űrhajós nem szólalt fel. A találkozó hivatalos részének lezárásaként a közönség tagjai még néhány kérdést tettek fel az űrhajósoknak, akik azokat szívélyesen meg is válaszolták. Az előadások végeztével a kevésbé érdeklődők elindultak haza, a komolyabban motiváltak viszont célba vették az űrhajósokat, dedikálások, közös fényképek elkészítése céljából. Mivel jómagam már rendelkeztem „Berci-ereklyével”, az amerikai űrhajóst, Loren Actont „támadtam le” néhány kérdéssel:

N. P.: Milyen érzés volt az egyik főhajtómű korai leállása a felszállás során? Meglepődtek, megrémültek, vagy esetleg sokkhatásként érte Önöket?

L. A.: A hajtómű korai leállása valóban kissé meglepett minket, de mivel a gép a maradék két motorral is el tudta érni a keringési pályát, nem volt nagy dolog. Összességében annyi negatívumot hozott, hogy mintegy 70 kilométerrel alacsonyabb pályát tudtunk csak elérni. Mi, a legénység tagjai megközelítőleg hét évet dolgoztunk azért, hogy létre jöjjön a küldetés, tehát az volt a fontos, hogy elvégezzük a feladatunkat.

N. P.: Mit érzett akkor, amikor értesült arról, hogy az STS-51-L küldetés felszállása során felrobbant a Challenger?

L. A.: Onnantól kezdve stresszel teli volt az egész nap, rosszul éreztem magamat.

N. P.: Mi a személyes véleménye a Constellation program törléséről?

L. A.: Igen. Egyetértek vele, mert egy rossz program volt.

N. P.: Mekkora esélyt lát arra, hogy megvalósuljon az STS-135 jelű küldetés? Ön szerint be fog kerülni még a menetrendbe?

L. A.: Rendkívül kevés esélyt látok rá. Úgy gondolom, hogy a Shuttle úgy fog nyugdíjba menni, ahogyan azt beütemezték.

Miután megköszöntem a válaszokat, az egykori Shuttle-asztronauta a többi űrhajóssal együtt távozott a találkozó helyszínéről. Farkas Bertalan ugyan meghívta még Valerij Kubaszov, Leonyid Popov és Magyari Béla űrhajósokat és Valentyina Tyereskova űrhajósnőt is a programra, ők azonban személyes elfoglaltságaik miatt nem tudtak eljönni Pécsre.

Összességében elmondhatjuk, hogy nagyszerűen sikerült a nemzetközi űrhajós-találkozó, és még nagyszerűbb dolognak tartom azt, hogy minderre Pécsett kerülhetett sor. Ezért most szeretném megköszönni a résztvevők nevében Farkas Bertalannak és barátainak, hogy megtiszteltek bennünket a jelenlétükkel.

Berci előadásában utalt rá, hogy szeretné, ha a harmincadik évfordulóval kapcsolatos megemlékezések sorozata egészen az év végéig, december 31-ig tartana. Bízunk benne, hogy így lesz, és hasonló érdekes programokkal gazdagodhatnak a világűr és az űrhajózás iránt érdeklődő magyar emberek.

Teljes verzióMinden jog fenntartva - urvilag.hu 2002-2018