Hunstville 2008: indulás előtt egy héttel
(Rovat: Álmuk a világűr - 2008.07.17 10:37.)

Már csak egy hét van hátra a magyar delegáció huntsvillei indulásáig, javában zajlanak az utolsó előkészületek. Beletekintünk, mit is jelent a Magyar Asztronautikai Társaság (MANT) által felkért kísérőnek lenni.

A MANT-tól április közepén érkezett hozzám az első puhatolózó kérés a kísérőtanársággal kapcsolatban, és május elején dőlt el hivatalosan is, hogy idén a társaság esszépályázatán nyert két diákot én fogom kikísérni Amerikába. Hivatalosan kísérőnek kértek fel, de igazából csak az utazás alatt tudom majd kísérni a diákokat: a táborban teljesen külön leszünk. Az előző években kinn járt kísérőtársaim elmondták, hogy a diákokat a tábor során csak két-három óra erejéig fogom összesen látni. Így mindenképpen érdemes lesz majd a hazautazásunk után egy beszámolót írnom, hiszen olyan programokban veszek részt, amelyekről a diákok nem tudnak beszámolni. Én egy speciális táborban, az International Space Camp for Educators-ban (Nemzetközi Űrtábor Oktatóknak) fogok részt venni. Kb. 80 résztvevőt várnak ebbe a táborba, közülük 50-en az Amerikai Egyesült Államokból érkeznek, méghozzá minden egyes államból az év tanára, akik jutalomként kapják ezt a nyári nyolc napnyi táborozást. Rajtuk kívül még 25-30 országból várnak egy-egy delegáltat - Magyarországot én fogom egyedül képviselni. Kiváncsian várom, milyen lesz együtt tölteni nyolc napot olyan amerikai tanárokkal, akik érdeklődnek az űrtevékenység és az űrtanítás iránt.

Szerencsés vagyok, mert bő hét évvel ezelőtt jártam már ebben az űrtáborban (egészen pontosan a U.S. Space & Rocket Centerben), és részt vettem abban a programban, amelyet most a két magyar fiatalnak kell teljesítenie. Ezzel én vagyok az első a MANT-delegáltak sorában, aki diákként és felnőttként is kiutazhat a U.S. Space & Rocket Centerbe. Emlékezetes élmény maradt számomra az űrrepülőgép vezetése (anno pilótának osztottak be a szimuláció során), valamint a 4g-s torony segítségével átélni pár másodperc erejéig a súlytalanság élményét. Azóta ilyen torony lett már a budapesti Vidámparkban is...

Sőt, 4g-s torony nem csak a budapesti Vidámparkban, hanem a bécsi Praterben is van.

2001-ben minden egyszerűbbnek tűnt, csak a saját magam útjával kellett foglalkoznom, és egyedül belevágni az amerikai táborba. Idén ez máshogy lesz, hiszen két diákért is felelek az út során - üzenem kedvenc fizikatanárnőmnek, hogy vigyázni fogok ám rájuk... Most, hogy már csak egy hét van hátra az indulásig, az utolsó előkészületek és pakolás van hátra. Májusban és júniusban még jóval több teendőm volt... Találkoztam a tavalyi kísérővel, Solymosi Jánossal, és elhalmozott olyan tudnivalókkal, amelyekre érdemes odakinn a táborban odafigyelni. De nem csak tőle kaptam tippeket, az elmúlt évek kísérői is adtak egy-egy bíztató útmutatást, sőt, még annak az utazási irodának a dolgozói is, akiknél a repülőjegyet intéztük.

Ahhoz képest, hogy már több mint 15 éve delegál a Magyar Asztronautikai Társaság három főt ebbe az űrtáborba, nem ment minden zökkenőmentesen. A hosszadalmas egyeztetések ellenére is csak 24 óránk maradt arra, hogy hirtelen készpénzt szerezve kifizessük a repülőjegyek árát. Emellett utaztam Dunaújvárosba és Ferihegy környékére, hogy találkozhassak a kijutott két diák szüleivel. Tudományos érdekességként szeretném megjegyezni, hogy - szigorúan tömegközlekedést alkalmazva - a Műegyetem campusától annyi ideig tart eljutni Dunaújvárosba, míg kiérni Ferihegy mögé.

Nem tudni még, hogy mi lesz a tábori program a tanároknak. Az biztos, hogy nem alienek dobálása.

De most már megvan az útiterv, az egyeztetett időpontok, a diákoknak a kezükben van az útlevelük és a vízumuk, a szervezők várnak minket, a szülők izgulnak és aggódnak. Mi pedig közben kitaláltuk a magyar csapat előadását a Nemzetek Parádéjára. Előzetesen annyit árulok el, hogy lesz benne magyaros ruha, karikás ostor, furulya és népdal - bízom benne, hogy az amerikaiaknak is tetszeni fog. Reményeim szerint hamarosan Amerikából jelentkezhetünk itt az Űrvilág hasábjain. Tartsanak majd velünk!