„Körülöttem mindenki vigyorog”
(Rovat: Álmuk a világűr, Korszerű oktatás - 2006.09.21 08:31.)

Az ESA parabolarepülési kampányában részt vevő magyar csapat tagjai személyesen mesélik el élményeiket az Űrvilág olvasóinak!

– One minute till next parabola.

A fedélzeten izgatott tekintetek merednek a kijelzőkre, a kísérleti alany szíjait még utoljára ellenőrizzük, egy olasz diák és én. Mindent lerögzíteni, nehogy bármi is elrepüljön súlytalanságban.

– Twenty seconds – mondja be a parancsnok.

A legtöbben lefekszenek a fehér tatamihoz hasonló borítással ellátott padlóra, és felfelé, a repülő plafonjának egy kimagaslóan érdekes fehér részére koncentrálnak. (Az orvos tanácsa, hogy ne mozgassuk a fejünket 2g-ben, mert rosszul leszünk.) Miután nem vettem be a repülés előtt rosszullét ellen osztogatott gyógyszert, így igyekszem minél megfontoltabban mozogni, semmi megfontolatlan, vagy hirtelen mozdulat, nem szeretném életem egyik legnagyobb kalandját végigrókázni.

– Ten seconds.

Mindjárt, mindjárt. Néhányan állva várják, hogy a repülő elkezdjen emelkedni, páran még gyorsan ellenőrzik a hevederjeiket.

– Pullup – közli a francia parancsnok.

Mint a ringlispílben, úgy érzi az ember, összelapul, tüdejéből kiszorul a levegő. Megpróbalom felemelni a karomat, érezhetően súlyosabb, szinte mintha kétszer olyan súlyos lenne. Mereven bámulom a fejem felett két méterrel haladó piros kapaszkodórudat, és az eszemben jár a tegnapi biztonsági előadás végén látott mondás: a fanyar, de kíváló humorú parancsnok a parabolarepülést bemutató előadása végén mintegy emlékeztetőül a következő mondat szerepelt:

Gondolataimat újfent megszakítja a parancsnok bejelentése:

– Twenty.

Ez már nem a hátralevő időt jelzi, hanem a repülőgép és a horizont által bezárt szöget. Összehasonlításul egy rendes utasszállító repülőgép olyan 20 fokos szögben áll, amikor elemelkedik a kifutótól. A pilóta nekiáll beállítani szárnyak támadóéle és a repülés pályája közt bezárt szöget. Ha ez egy adott érték alá megy, akkor az aerodinamika szabályai szerint a szárny nem termel felhajtóerőt, így a z tengely irányú erők a repülőgépben semlegesítve vannak. A súlytalansághoz szükséges, hogy minden fellépő erőt kiiktassanak. A repülő hosszanti tengelye mentén fellépő erőket a hajtóművekkel, a többit a kormányzással állítják be a pilóták.

– Fourty.

Majd pár másodperccel később:

– Injection.

Pár másodperccel később, teljesen váratlanul valami láthatatlan erő felfele lök, és lebegek, súlytalanul. Körülöttem mindenki vigyorog, néhány lány felsikkant. A felügyelők alig győzik elkapdosni a felelőtlen diákokat, akik elengedik a hevedereket. Az első parabola során nem is végzünk kísérleteket, arra van, hogy hozzászokjunk az élményhez. Persze nem is foglalkozna senki sem a kísérletekkel, annyira új és hihetetlen ez az érzés. Mint amikor az ember búvárkodik, és lebeg a vízben, kicsit ehhez fogható. Körülöttem az olasz lány röpköd, úgy kell jónéhányszor elkapnom.

Kisvártatva elindul a visszaszámlálás:

– 5 seconds... 4 seconds... 3 2 1, pullout.

A fedélzeten szerte robaj hallatszik, ahogy minden rögzítetlen dolog, diákok és kísérleti eszközök zuhannak vissza a hirtelen támadt 2g-s gyorsulásban. Fél perccel később, ahogy a nehézségi gyorsulás visszaáll a megszokottra, mindenki feltápászkodik, és ujjong. És még 29 parabolánk hátravan.

Vincze Miklós beszámolója és saját élmények alapján írta:

Dianiska Balázs

(A kísérletről, illetve arról, hogy az végülis miért nem repült a kampány alatt, majd később írunk egy részletesebb cikket.)

(A honlapunk egyenlőre sajnos technikai okok miatt nem elérhető, ezért elnézést kérünk.)