Űrvilág űrkutatási hírportál (http://www.urvilag.hu) | ||||||||||
Szembenállásban a Szaturnusz – 5 éve a világűrben a Cassini űrszonda Kedd éjjel a Szaturnusz a Szíriusz és a Vénusz mellett (a Holdat leszámítva) a legfényesebb objektum az égen. Felé tart a Cassini űrszonda (a hozzákapcsolt Huygens leszállószondával), amely 5 éve indult, s eddigi sikeréhez magyar műszerek is hozzájárultak. A NASA Discovery-programja előtti utolsó nagyméretű, drága űrszondája, a Cassini 1997. október 15-én indult útjára. A Szaturnusz rendszere felé tart, ahol a bolygóóriás vizsgálata mellett a Naprendszer második legnagyobb holdjára, a Titanra, az Európai Űrügynökség Huygens űrszondája a tervek szerint le is száll majd. Az űrszondát Jean-Dominique Cassini(1625-1712) olasz származású francia csillagászról nevezték el, akihez a Szaturnusz négy nagy holdjának a felfedezése fűződik, valamint a gyűrűrendszerben található legnagyobb rés is róla kapta nevét. A Szaturnusz egnagyobb holdját, a Titant 1655-ben fedezte fel a holland matematikus, fizikus és csillagász Christiaan Huygens(1629-1695), akit a leszállóegység névadójának választottak.
A Cassini a tervek szerint 2004 július elején, hét évi utazás után ér a Szaturnuszhoz, amelyet eddig csak a Pioner-11 és a Voyager űrszondák tudtak közelebbről megvizsgálni. Feladata eddigi útja során is akadt, ezeket kitűnően látta el. Egyedülálló esemény volt, amikor a 2000. év végén elért a Jupiterhez, s az 1995 óta a bolygó körül keringő Galileo űrszondával együtt vizsgálta a gázóriást. 9,7 millió km-re közelítette meg, hogy hintamanőverrel megcsapolja gravitációs energiáját, ám eközben az űrszonda-páros közös mérései fantasztikus eredményeket szolgáltattak.
A hatalmas űrszondán 12 tudományos műszer található, amelyekkel a Szaturnuszhoz érve négy éves küldetése alatt alapos vizsgálatoknak veti alá a bolygót és holdrendszerét. Helyszíni mérések során vizsgálja a légkör összetételét, a gyűrűket, a bolygó mágneses terét és a holdjait is. Adatokat gyűjt a rendszerben lévő plazmáról, semleges és töltött részecskékről, a felszín, a légkör és a gyűrűk összetételéről, napszélről, sőt még a Szaturnusz rendszerében található porszemcsékről is, s eközben a színkép több tartományában is nagyfelbontású, jó minőségű képeket készít majd a gyűrűrendszerről, a holdakról és magáról a bolygóról is.
A Titan napjainkban a naprendszerkutatás egyik legizgalmasabb célpontja. Jelenlegi ismereteink csupán ahhoz elegendők, hogy zavarba ejtő kérdések sorát tegyük fel az ismeretlen világot illetően. Naprendszerünk egyedüli holdja, amely vastag nitrogénlégkörrel rendelkezik, ám a napsugárzás hatására a légkör felső rétegeiben a szerves molekulák közt olyan fotokémiai reakciók mennek végbe, amelyek átláthatatlan barnás-narancssárgává teszik a légkört. Anyagi összetétele leginkább egy korai Földet megjelenítő hatalmas laboratóriumhoz hasonlít, amiben egykor az élet is kialakult. Felszíne jelentős részét szerves anyagokból, főleg szénhidrogénekből álló „ős-leves” szerű óceán borítja, melyben talán az élet alapjait jelentő komplex szerves anyagok is előfordulhatnak. Vizsgálata Naprendszerünk kialakulását, s talán az élet keletkezését érintő alapvető kérdéseinkre segíthet megadni a választ. | ||||||||||
|