Discovery (STS-119): ismét elhalasztva
(Rovat: A Space Shuttle program, Az űrállomás és az USA , Japán és az űrállomás - 2009.03.12 08:00.)

Az űrrepülőgép, fedélzetén hét utassal, az utolsó nagy amerikai gyártású szerkezeti elemeket viszi a Nemzetközi Űrállomásra - nem előbb, mint március 15-én.

A tervek szerint a floridai éjszakában március 11-én (magyar idő szerint már 12-én, hajnali 2:20-kor) látványosan emelkedett volna a magasba a 125. űrrepülőgépes küldetés legénysége. A Discovery fő terhe az összesen 17 és fél tonna tömegű, S6 jelzésű rácsszerkezeti elem és a hozzá csatlakozó napelemek. Ezeknek a felhelyezésével befejeződik a Nemzetközi Űrálomás (ISS) vázának felépítése. Az ISS össztömege 335 tonnára, készültségi foka 81%-osra növekszik. Az STS-119 az erre az évre eredetileg tervezett öt űrrepülőgépes út közül az első, s már eddig is egy hónapos késéssel indul.

A startot néhány órával a tervezett időpont előtt elhalasztották, mert hidrogénszivárgást észleltek az üzemanyagtartály külsejénél. A rendszer a felesleges hidrogéngáz elvezetéséért felelős az indítóállás környékéről. Az új kijelölt startidőpont floridai idő szerint március 15-én este. Mint arról korábbi cikkünkben már írtunk, ha még legalább egy napot késne az indítás, akkor már április elejére kéne halasztani, hogy helyet adjanak a következő orosz Szojuz űrhajónak az űrállomásnál.

A Discovery fedélzetén, a Japán Űrügynökség (JAXA) képviseletében utazó Koichi Wakata (magyar átírásban Koicsi Vakata) lesz az első japán űrhajós, aki hosszú távon – talán júniusig – is az ISS lakója lesz, csatlakozik az állandó legénységhez. Wakata nem újonc: eddig már kétszer dolgozott a világűrben.

A Discovery útja az űrállomás hasznosítása szempontjából fontos időszakra esik. Az amerikai, orosz, európai, kanadai és japán együttműködéssel készülő űrlaboratórium személyzetét ugyanis májusban szeretnék megduplázni. Az állandóan ott dolgozó hat űrhajós számára biztosítani kell az életfeltételeket, a kísérletekhez pedig az energiát. Ez utóbbit szolgálja a napelemrendszer mostani végleges kiépítése. Az előző űrrepülőgépes küldetés során került fel az új amerikai víztisztító berendezés, amely ugyanakkor nem működik tökéletesen. Ehhez most egy cseralkatrészt is felszállítanak. A remények szerint május végéig sikerül megbízhatóan beüzemelni a szennyvízből ivóvizet előállító szerkezetet. Emellett más kisebb hibák is terhelik az életfenntartó rendszereket. A levegő szén-dioxidját kivonó egyik, amerikai gyártmányú berendezés gyengélkedik, illetve az ivóvízben a normálisnál nagyobb baktériumtartalmat mértek. A mostani út során ezeknek a korrigálásával is foglalkoznak. A személyzetbővítésnek valószínűleg akkor sem lesz akadálya, ha az összetett életfenntartó rendszer egyes elemei nem működnek tökéletesen. Egyelőre van ugyanis elegendő ivóvíztartalék, és a levegő tisztításásra is többféle berendezést alkalmaznak.

A vizelettisztító felszállítandó cserealkatrésze a földi ellenőrzés közben, a NASA Kennedy Űrközpontjában. (Kép: NASA / J. Pfaller)

Az eredetileg négy külső szerelési munkát (űrsétát) tartalmazó küldetést az idő szűkében lerövidíthetik. Az út során egyéb feladatokat is elvégeznének az űrhajósok. Előkészítik például a nyáron felszállítandó japán kísérleti platform beszerelését, valamint a kritikus tartalék alkatrészek tárolásához szükséges rakteret. Erre 2010 után lesz szükség, amikor majd az űrrepülőgépes flotta leáll, így körülményesebbé válik a Földről érkező alkatrész-utánpótlás.