Charles Simonyi újra mér a Pillével (2. rész)
(Rovat: A Pille, Simonyi űrrepülése - 2009.02.20 12:47.)

Charles Simonyi elsődleges feladata ezúttal négy új Pille dózismérő feljuttatása az űrállomásra, majd ezek segítségével az immár öt éve fent működő 10 dózismérő újrakalibrálása.

A négy új dózismérő közül hármat aránylag nagy és egyforma dózissal az AEKI laboratóriumában előzetesen besugároztunk; a negyedik dózismérőt Bajkonurban, közvetlenül a start előtt az Enyergija felelős munkatársa a Pille kiolvasó készülék tréningpéldányával lenullázza (a benne időközben összegyűlt dózist kitörli), majd azt „testközelben”, Simonyi szkafander alatti ruhájának zsebében elhelyezi. Az ISS-re érve Charles ezt a dózismérőt a lehető legrövidebb időn belül kiolvassa, így az űrállomás(ok)ra repülések több évtizedes története során először sikerül majd a Szojuz űrhajón az űrhajósoknak a starttól az űrállomáshoz történő dokkolásig tartó időszakban kapott dózisterhelését megmérni.

A négy új Pille dózismérő az IMBP által készített hordzsákban.

Az ISS fedélzetén azután Simonyi az új és a régi dózismérők különböző csoportosításával és ismételt kiolvasásával elvégzi azok keresztkalibrációját; ezúttal a kalibráló sugárforrás maga a természetes kozmikus sugárzás. Kiméri továbbá, hogy a sugárzás fedélzeten jelen lévő, valóságos összetétele esetén mekkora a kiolvasó készülék árnyékoló hatása. Ez fontos adat a rendszeres fedélzeti mérések kiértékelésénél, hiszen a másfél óránkénti automatikus kiolvasással nagy időbeli felbontású adatokat szolgáltató dózismérő mindig a kiolvasóban van, ebben a helyzetben exponálódik. A kiolvasó árnyékoló hatását előzetesen, itt a Földön csak egy adott energiaspektrumú gamma-sugárral, és nem a fentihez hasonló, kevert sugárzási térben vizsgálhattuk.

Charles ezen felül méri és naponta kiértékeli saját személyi dózisát, valamint a hálóhelyén lévő dózist is. Igazán nagy jelentősége azonban számunkra a dózismérők kalibrációjának van; a Pille felbocsátása (2003) óta a dózismérők érzékenysége megváltozhatott, némelyikükkel már ezres, tízezres nagyságrendű mérést végeztek.

Ittlétekor Simonyi említette, hogy múltkori tapasztalata szerint a Pille dózismérők tokjain lévő tépőzárak felülete túl kicsi, így azok nem mindig tapadnak megfelelően az ISS falához, könnyen elkallódhatnak, elveszhetnek. (Elmondása szerint számos kis eszköz, alkatrész tűnik el egy-egy zugban örökre, megtalálásukra alig van esély, hiszen semmi nem „esik le”, hanem ismeretlen irányba ellebeg.) Az új dózismérőkre már nagyobb tépőzárakat ragasztottunk; ezek mintájára a fedélzeten található, öntapadó ragasztós Velcro tépőzárakkal a régi dózismérő-tokokat „felújítja”. Megkértük arra is, hogy ellenőrizze a kiolvasó órájának beállítását; az adatfeldolgozás során többször szembesültünk azzal, hogy a Pillét kezelő űrhajós azt véletlenül elállította, a mérési adatokhoz rendelt időpontok néha hónapokon keresztül hibásak voltak.

A Pille ISS-re készített változatának első példányát Magyarország a NASA-nak ajánlotta fel, azt 2001-ben vitte a Discovery űrsikló a Destiny modulra. Négy és fél hónapon keresztül több mint 1700 sikeres fedélzeti mérést hajtottak végre vele. A biológiai kísérletek számára volt hivatott dózisadatokat szolgáltatni, de a NASA az ISS biológiai laborjának kiépítését és működtetését a költségvetés kurtítása miatt abbahagyta, ez a Pille azóta használaton kívül van, sorsáról semmit nem tudunk. Charles Simonyi vállalta, hogy ha már úgyis az ISS-en jár, körülnéz, és ha tudja, megkeresi a NASA-Pillét.

Az ISS fedélzetén az „élőmunka” nagyon drága, az egyes mérésekre, a műszerek karbantartására fordítható idő igen korlátozott. Az orosz űrhajósok a Pille rutinméréseket elvégzik, de „finommunkára”, pl. fedélzeti kalibrálásra idejük nincs; tőlük visszajelzést a rendszer állapotáról, esetleges problémákról még közvetett úton is alig kapunk. Ezért különösen nagy segítség számunkra, hogy Charles Simonyi ezt az időigényes és nem mindennapi méréssorozatot elvégzi!

Apáthy István, Deme Sándor
(AEKI)