Űrvilág űrkutatási hírportál (http://www.urvilag.hu)

 

Simonyi Pille-mérései az űrállomáson (2)
(Rovat: A Pille, Simonyi űrrepülése - 2007.07.26 07:57.)

A Columbia űrrepülőgép katasztrófája óta (2003) a közelmúltig a Nemzetközi Űrállomáson állandó jelleggel csak két űrhajós tartózkodott. Idejük nagy részét annak karbantartásával töltötték; érdemi munkára, kísérletezésre alig jutott lehetőségük.

Így megnőtt azoknak az űrturistáknak az „értéke”, akik repülésük alatt (ráadásul saját költségükre) kísérletek elvégzését is vállalják. Ilyen űrturista volt Charles Simonyi is, aki műszaki-tudományos képzettségének (és tehetségének) köszönhetően az ISS fedélzetén professzionális munkát végzett. Ennek köszönhető, hogy segítségével az űrállomásról teljesen új jellegű dózisadatokhoz jutottunk.

A Pillét személyi dózis mérésére eddig csak űrséták vagy extrém nagy napkitörések idején használták; az űrhajósokat érő dózisterhelésről nagy időbeli felbontással adatok nem álltak rendelkezésre. Azt is csak feltételeztük, hogy a hálóhelyen, melyet közvetlenül az űrhajó falánál alakítanak ki, a dózisterhelés nagyobb, mint a műszerek által is „árnyékolt”, védett munkahelyeken. Ilyen mérést csak egyszer – saját elhatározásból, programon kívül – Tsziblijev orosz űrhajós végzett (a Pillével) 1997-ben a Mir űrállomáson, melynek eredményeképpen hálóhelyet is változtatott.

Az űrhajósok a dózismérőket egy-egy alkalommal – idő hiányában – csak egyszer olvassák ki (ez egyszersmind a bennük összegyűlt dózist törli, és új életet kezdenek), holott egy azt követő második kiolvasás igen hasznos információval szolgálna a dózismérők ún. maradék dózisáról, azon keresztül pontosságukról, állapotukról, „öregedésükről”.

A széthelyezett dózismérőkkel végzett mérések eredménye igazolta várakozásunkat. Legnagyobb dózisteljesítményt az űrturista hálóhelyein tapasztaltunk annak ellenére, hogy azok nem a Zvezda hálófülkéjében voltak. Simonyi küldetésének első szakaszában az ISS hátsó végéhez csatlakoztatott Szojuz űrhajó lakóterében aludt, majd 14-én hálóhelyét átköltöztették a dokkolóegységbe. A sorrendben következő legjobban exponált helynek a Földre néző ablak környéke adódott, ahol eddig még méréseket nem végeztek.


Simonyi fedélzeti naplójának a Pille-méréseket tartalmazó egyik oldala

Charles repülésének elején és végén egymás után kétszer olvasta ki dózismérőinket (sőt, személyi dózismérőjét háromszor is), amivel igen értékes információkat kaptunk a lassan négy éve folyamatosan üzemben lévő mérőeszközeink állapotáról; ez a további kiértékeléseket is pontosabbá teszi. Simonyi repülése során egy héten át napi felbontással mérte saját dózisát, amely általában a széthelyezett többi dózismérő átlaga körül alakult, és kb. két nagyságrenddel volt nagyobb, mint amekkora dózist itt a Földön kapunk. Érdekes volt az április 14-én mért kiemelkedően nagy személyi dózisa. Erre – mikor kiértékelésünk eredményeit közöltük vele – magyarázatot is kaptunk tőle: a megelőző alvási periódusa végén kollégái nem ébresztették fel, és ugyanezt tette karórája is (valószínűleg a de./du. nem volt a fedélzeti időnek megfelelően beállítva). Ráadásul ébredés után a hálóhelyén még olvasott, így az adott mérési periódusban a szokásosnál sokkal hosszabb időt, 10-11 órát töltött hálózsákjában – ezek szerint a Szojuz lakófülke az űrállomás-komplexum egyik legexponáltabb helye.

Az egy hetes személyi mérések során kapott dózisteljesítményt egész repülésére extrapolálva a küldetése során kapott többletdózis kb. egy mellkasi CT-nek felel meg (és akkora, amekkora dózist kb. négy év alatt „gyűjtünk” itt a földön a természetes hattérből, és nem veszünk részt orvosi röntgenvizsgálatokon vagy sugárkezelésen).

Ezúton is köszönjük Charles Simonyinak, hogy vállalta a fenti mérések elvégzését, és azokat hivatásos űrhajósokat meghazudtoló módon, körültekintően és hibátlanul hajtotta végre.

Apáthy István
(KFKI Atomenergia Kutatóintézet)

Teljes verzióMinden jog fenntartva - urvilag.hu 2002-2020