Így kémkedtek az űrből régen (1. rész)
(Rovat: A nemzetbiztonságért - 2011.09.22 07:15.)

Eddig szigorúan titkolt „múlt századi” kémműholdakat mutattak be a minap Amerikában. A kémkedés e módszere persze most is él, de az akkori csúcstechnológia mai szemmel már igen ósdinak tűnik.

Huszonöt évvel azután, hogy műszaki szempontból véget ért az űrből végzett felderítéseknek egy nagy korszaka, az Egyesült Államok erre illetékes kormányhivatala (National Reconnaissance Office, NRO) – még ha csak egyetlen napig is – kiállította a kémkedésre használt műholdak életnagyságú példányait. A különleges eseményre a Smithsonian Nemzeti Légi- és Űrmúzeum Steven F. Udvar-Hazy Központjában került sor szeptember 17-én – igaz, csak meghívottak vehettek részt rajta. A bemutatón azonban jelen lehettek újságírók, így a Space.com űrkutatási hírportál munkatársai is.

A három műholdtípus, a KH-7 GAMBIT-1, a KH-8 GAMBIT-3 és a KH-9 HEXAGON működését, felépítését mindeddig a legnagyobb titokban tartották. A szombati ünnepség volt az első alkalom, hogy a most 50 éves jubileumát ünneplő NRO egykori alkalmazottai – akik számára az ünnepi találkozót szervezték – végre elmesélhették családtagjaiknak és barátaiknak, hogy mivel is foglalkoztak hivatali munkájuk évei alatt.

A hidegháború korszakának mindhárom amerikai műholdtípusa a CORONA kémműhold-sorozatot követte, amelyről 1995-ben már lehullt a titok fátyla. Ha nagyon röviden kellene összefoglalni a jellemzőiket, akkor azt lehetne mondani: méretük és tömegük hatalmas volt, felvételeiket filmre vették, amit vissza kellett juttatni a Földre. Pályán töltött élettartamuk igen rövid volt, ezért rengeteget indítottak belőlük. Mindebből pedig egyenesen következik, hogy az űrkémkedés drága mulatság volt.

Kétrészes cikksorozatunkban részletesebben is bemutatjuk ezeket a maguk korában a legfejlettebbnek számító amerikai kémműholdakat, szolgálatba állításuk időrendjében.

A KH-7 GAMBIT-1 típusú kémműhold a kiállításon, oldalnézetben. (Kép: Roger Guillemette / Space.com)

Az NRO KH-7 GAMBIT műholdsorozatának célja nagyfelbontású felvételek készítése volt a Föld egyes kijelölt területeiről. Az első GAMBIT-1 sorozatú hold, fedélzetén egy közel 2 m-es fókusztávolságú, KH-7 jelzésű kamerával 1963 júliusában állt pályára. Az elsőként 1966-ben startolt GAMBIT-3 típus kamerája már 4,5 m-es fókusztávolságú volt. A korai változat 0,6-1 m-es, a későbbi sorozat 60 cm-esnél is jobb felszíni felbontásra volt képes. A GAMBIT program egészen 1984 áprilisáig folyt, a műholdak a kaliforniai Vandenberg Légitámaszpontról álltak Föld körüli pályára.

A GAMBIT-1 sorozat tagjai 1,5 m széles, 4,5 m hosszú űreszközök voltak, 523 kg tömeggel. Rendkívül rövid időt töltöttek csak a pályán, átlagosan hat és fél napot! Az NRO statisztikái szerint összesen 38 alkalommal indítottak ilyen kémműholdat, de közülük elég sok, 10 start sikertelennek bizonyult.

A GAMBIT-3 széria tagjainak hossza már 9 m-es volt, tömegük 1873 kg. Valamivel tovább, átlagosan 31 napig repültek, de még ez sem számít túlságosan hosszúnak egy nagyméretű műhold számára. A kémkedés azonban folyamatos feladat volt, így nem kevesebb, mint 54 alkalommal állítottak pályára ilyen műholdakat. (A startok közül négy nem sikerült.)

Az 1960-as, 70-es és 80-as évek kémműholdjai működésének „koreográfiája” egy grafikán. Az exponált filmeket tartalmazó, hővédő pajzzsal és ejtőernyővel ellátott kapszulák ki kellett bírják a légköri visszatérés viszontagságait. A GAMBIT-1 sorozat holdjain 914 méternyi, a GAMBIT-3 műholdakon 3731 méternyi film repült. (Kép: NRO)

A GAMBIT-3 és a később kifejlesztett, még újabb, széles látómezejű képek készítésére alkalmas HEXAGON műholdak összehangoltan is dolgoztak. Ez utóbbiak felvételei alapján először kijelölték az érdekesnek ígérkező ellenséges katonai célterületeket, utána a megfelelő GAMBIT-3 holdakat úgy irányították, hogy még nagyobb felbontású, részletesebb képeket készítsenek a helyszínekről.

(Folytatjuk a még fejlettebb KH-9 HEXAGON sorozat bemutatásával!)