Jóindulatú napkitörések
(Rovat: A Nap és bolygótestvéreink - 2016.07.03 08:15.)

A Napnak fontos szerepe lehetett a földi élet kialakulásában. De nem csak azért, amiért eddig gondoltuk.

Napunk ifjúkora köztudottan viharos volt, a NASA kutatóinak legújabb feltételezése szerint a heves napkitörések elősegíthették az élet kifejlődését a Földön.

Fantáziarajz a fiatal Napról, amikor 4 milliárd éve csillagunk még „csak” félmilliárd éves volt. (Kép: NASA / GSFC / CIL)

Mintegy 4 milliárd évvel ezelőtt – vagyis bő félmilliárd évvel a Nap születése után – csillagunk fényessége még csak háromnegyede lehetett a mainak. Felszínéről azonban a ma megfigyelhetőkhöz képest hatalmas kitörések, erupciók indultak a bolygóközi térbe. A kitörések során az erős sugárzás mellett rengeteg anyag is kidobódott. Ezek az erőteljes robbanások segíthettek a Föld felmelegítésében, annak ellenére, hogy a Nap még csak viszonylag halványan sugárzott. Az erős sugárzás hatására nitrogén-oxidok keletkeztek a légkörben. Ezek hatékony üvegházgázokként működtek, így felmelegítették a légkört.

Fantáziarajz, ilyen lehetett ugyanakkor a Föld. (Kép: NASA / GSFC / CIL)

Egyúttal a Napból érkező részecskéknek ez a most felfedezett ősi, folyamatos áramlása azonban talán nem egyszerűen csak felmelegítette a légkört, hanem energiájuk azt is elősegíthette, hogy az egyszerű molekulák bonyolultakká egyesüljenek, akár a ma ismert életformák létezéséhez szükséges DNS, az RNS és hasonló komplexitású óriásmolekulák is létrejöjjenek.

A harmadik fantáziarajzon a 4 milliárd évvel ezelőtti Földet, amelynek akkor még gyenge volt a magnetoszférája, eltalálja egy koronakitörés. (Kép: NASA / GSFC / CIL)

Ha megértjük, milyen körülmények kellettek a Földön az élet létrejöttéhez, akkor ez hozzásegít annak megítéléséhez, alkalmasak-e most vagy a múltban más bolygókon is a feltételek az élet kibontakozásához. Egészen mostanáig a földi élet fejlődéstörténetének pontos tisztázásában komoly akadályt jelentett az a probléma, hogy a fiatal Nap luminozitása nem volt elég ahhoz, hogy a kellő mértékben felmelegítse a Földet.

Az elegendő mennyiségű energia rendkívül fontos a bolygó (mármint az élet) fejlődése szempontjából, a túl sok energia azonban legalább olyan káros, mint a túl kevés. Az erős és folyamatos részecskesugárzás pusztító hatású lehet a kialakuló életre. A mágneses teret is hordozó részecskefelhők támadása leszakíthatja a bolygók légkörét – ha a bolygó mágneses tere nem elég erős ahhoz, hogy a töltött részecskéket eltérítse. Ezeknek a kényes egyensúlyoknak a megértése hozzásegíti a kutatókat annak tisztázásához, mely bolygók lehetnek alkalmasak az élet hordozására.

A cikkben leírt hipotézist szemléltető animáció (angol felirattal). (Forrás: NASA Goddard)