Űrvilág űrkutatási hírportál (http://www.urvilag.hu)

 

Marsi zászlóbontás
(Rovat: A Nap és bolygótestvéreink, ExoMars , Európai űrpolitika - 2003.09.30 09:38.)

Az ESA tegnap nyilvánosságra hozta az ExoMars program "Phase A" szakasz eredményeit. Eszerint a 2009-ben Marsra küldendő űrszonda részletes tervének kidolgozásába három ipari konzorcium vágott bele. Közülük az egyik kezdheti meg az űreszköz építését 2004-ben.

Míg a NASA csak távoli célként jelöli meg az emberes marsutazást, az ESA ezt az Aurora programjának egyik fő célkitűzésének tekinti, és egy automata szondákkal megvalósítandó expedíciósorozattal készül rá.


Az Aurora
egy széles körű elképzelésrendszer, melyben a Mars, a Hold és az aszteroidák robotokkal, majd emberekkel történő kutatása rajzolódik ki, európai erőforrásokra támaszkodva. (Képünkön egy lehetséges európai marsbázis képe.) Európa űrkutatása a program szerint 2030-ig a következőkre kíván koncentrálni:

1. fázis (2005-2015): fő célkitűzés azoknak a tapasztalatoknak a megszerzése és technológiáknak kipróbálása, melyek az emberes mars-, és holdutazásokhoz szükségesek. Ebben az időszakban kétféle repüléstípust különböztet majd meg terminológiájában az ESA, az ún. Zászlóshajó (Flagship) missziókat, és az Irányjelző, nyíl (Arrow) küldetéseket. A Zászlóshajó két egymást követő marsi kutatóút lesz.
Először az ExoMars névre keresztelt leszálló küldetés startol, amelyben egy rovert és egy tudományos műszercsomagot juttatnak le a Mars felszínére, ahol az a bolygó biológiai környezetéről fog adatokat szolgáltatni. Ez azt jelenti, hogy marsi életformák után kutatnak majd a műszerek, illetve vizsgálják, hogy mennyiben tudja segíteni és mennyiben gátolja majd a Vörös Bolygó környezete az emberes expedíciót. Erre a jelenlegi időterv szerint 2009-ben kerülhet sor.
Második zászlóshajóként a „Marsi Anyagminta Visszahozó” (Mars Sample Return) expedíció indul, melyben már egy sokkal komplexebb leszállóegység fog leszállni – a remények szerint valamikor 2011-2017 között – a marsfelszínre. Ott mintákat vesz, aztán egy kis felszálló egység Mars körüli pályára szállítja az értékes rakományt, majd a földi visszatérő egységgel találkozva visszaindul a Földre. A két Zászlóshajó küldetés ideje alatt sor kerül a két irányjelző küldetésre, melyek közül az egyikben a mintavevő szondához – és persze a majdani emberes repüléshez - szükséges és még kialakításra váró visszatérő egységet, a másikban pedig a marsi atmoszférában történő fékezés és repülés technikáját kísérletezik ki. Ennek a fázisnak a legvégén döntik majd el az illetékesek, hogy beléptetik-e az ESA-t az Aurora második szakaszába, azaz a megszerzett tapasztalatok alapján elindítják-e az emberes küldetések előkészítését.

2. fázis (2015-2030): fő célkitűzés a Mars emberekkel történő felderítése. Az első fázis legalább két mintavevő küldetése kikísérletezi az emberes repülésekhez szükséges, ma még elképzelés szinten sem létező technikákat – úgymint a marsi leszálló egység, a visszatérő egység, valamint a földi visszatérő egység rendszerét – majd az emberes küldetésre vonatkozó pozitív döntést követően megkezdődhet egy izgalmas és várva várt tesztsorozat: visszatérünk a Holdra. A Hold – amellett, hogy még mindig izgalmas tudományos vizsgálati helyszínnek számít és a rajta végzett kutatások lökést adhatnak a magán űripar (űrbányászat) beindulásának – kézenfekvő gyakorló terepként szolgálhat a majdan a Marsra készülődő űrhajóscsapatnak. Erre a lépésre 2020-2025 között kerülne sor. Ugyanezen idő alatt az ESA létrehozna egy automata marsi bázist is, amely műszeres megfigyeléseket végezne és várná az űrhajósokat (az ESA is nyilvánvalóan a Robert Zubrin amerikai tudós által kidolgozott metódust választaná, mely szerint az emberes leszállást megelőzően kéne a Marsra juttatni a visszatérő egységet, amely aztán a Vörös Bolygó légköréből nyerné ki a visszatéréshez szükséges üzemanyagot).
Végül 2025-2030 között indulhatna az első európai űrhajóscsapat, mely leszállna legközelebbi bolygószomszédunkon, az első „kis lépésnél” immár egy sokkal „nagyobbat lépve”.


Az ExoMars szerepe
Az előzőekben leírt program alapvető munkamódszere az űrprogramokban már jól bevált „lépésről-lépésre” történő építkezés, azaz a soron következő küldetést csak az előző sikere esetén, annak tapasztalatait is felhasználva indítják útnak. Az ESA legelső lépése pedig az ExoMars expedíció (képünkön), mely a NASA korábbi Mars Pathfinder és jelenleg úton lévő páros marsroveres küldetéseinek ikertestvére lesz. Ennek keretében egy két részből álló űrszonda eljut a Vörös Bolygóhoz, majd ott a két részre válik. A keringő egység Mars körüli pályán marad és átjátszóállomásként szolgál majd a felszíni műszerekről történő adatátvitelben. A 200 kg-osra tervezett leszálló egység vagy az amerikaiaknál már bevált ballonos módszerrel, vagy a hagyományosnak tekinthető ejtőernyők segítségével leszáll a felszínre. Ott a gyomrában utazó kis, napelemes hajtású automata holdjáró működésbe lép és néhány kilométeres körzetben felderíti a környezetet a kb. 40 kg-nyi magával vitt műszercsomag segítségével. Mindebből ma még csak a szándék van meg, de az ESA még július 9.-én megtette az Aurora program talán legfontosabb lépését: pályázatot írt ki európai és kanadai cégek részére az ExoMars űrhajó tervezésében és kivitelezésében való részvételre. Ezzel az első Zászlóshajó küldetés hivatalosan is kezdetét vette.
A 2003 szeptember 29-i döntés értelmében három ipari konzorcium kezdte meg a részletes ExoMars tervek kidolgozását (Phase A). A három team:
· Alenia Spazio (Olaszország) mint fővállalkozó, valamint az OHB (Németország), a GMV (Spanyolország), a SEA (Nagy Britannia), az SSC (Nagy Britannia) és a Laben (Olaszország), - mint alvállalkozók.

· Alcatel Space (Franciaország, fővállalkozó), valamint a Deimos (Spanyolország), az ETCA (Belgium), a Fluid Gravity Engineering (Nagy Britannia), a Kayser Threde (Németország), a Laben (Olaszország), az MD Robotics (Kanada), az NGC Aerospatiale (Kanada), a QinetiQ (Nagy Britania), és a Vorticity (Nagy Britania) - alvállakozók.

· EADS Astrium (Franciaország, fővállalkozó), valamint az Astrium Ltd. (Nagy Britania), az EADS LV (Frciaország) és a SAS (Belgium), mint alvállalkozó.

A részletes tervek elemzése alapján az ESA 2004 közepén választja ki a szonda építőjét. Reméljük 2009-ben pedig már szemtanúi leszünk a sikeres leszállásának is.


Az EVD program
Mint korábban írtuk, az Aurora egy másik sarokköve, a minták visszahozatala a Földre. Erre MSR (Mars Sample Return – Mars anyag visszahozatal) néven valamikor legkorábban 2011-ben kerülhet sor. Ennek a vállalkozásnak azonban van egy kritikus eleme, ez pedig maga a visszatérés a Földre. Ennek kipróbálására 2007-ben az ESA Föld körüli pályára állítja az EVD űreszközt (Earth re-entry Vehicle Demonstrator – a Földre visszatérő jármű demonstrátora). Az EVD az elképzelések szerint egy igen elnyúlt Föld körüli pályáról fog visszatérni a Földre, a légkörbe lépés sebessége eléri a 45 000 km/órát. Nos az ExoMars pályázattal egy időben pályázatokat lehetett benyújtani az EVD építésére is. (A számítógépes grafika az egyik lehetséges EVD orbiter-egységet mutatja.)
A tegnapi bejeletés szerint két konzorcium végezte el a Phase A munkát. Az EADS LV (Franciaország) vezette team (alvállalkozók: a német OHB Systems és az osztrák Plansee), valamint a mikro- és mini-műholdak gyártásában nagy nevet szerzett brit SSTL. Az SSTL alvállalkozói a szintén brit Fluid Gravity Engineering és a Vorticity Ltd, valamint a német Kayser Threde. Közülük még októberben kiválasztják azt, aki megépítheti az EVD-t.

Forrás: esa.int

Grafikák: ESA

Dancsó Béla - Szentpéteri László

Teljes verzióMinden jog fenntartva - urvilag.hu 2002-2018