60 Starlink hold: az első nagy lépés
(Rovat: A hónap száma, Lássuk és halljuk egymást , SpaceX - 2019.05.24 07:25.)

Pályára állították a SpaceX globális műholdas internetszolgáltatást célzó konstellációjának első 60, egyelőre tesztcéllal készült darabját.

Már 2018 elején azt írtuk, hogy bekövetkezhet az áttörés a globális, űralapú internetszolgáltatás létrehozásáért folyó versenyben. Azóta valóban történtek kísérleti műholdindítások például Kínából, beindult a OneWeb, és bővült az O3b műholdak konstellációja is. De most egy igazi nagyágyú, Elon Musk SpaceX vállalata is beszállt a vetélkedésbe. A cég saját Falcon-9 hordozórakétájával május 24-én, magyar idő szerint 4:30-kor indították alacsony Föld körüli pályára a floridai Cape Canaveral 40-es startállásából a Starlink első hatvan kis műholdját. Ezúttal tehát a SpaceX biztosította a rakétát és a megrendelő is saját maga volt, így garantált a versenyelőnye a szintén a műholdas internetes piacra törő konkurens vállalkozásokhoz képest.

A több milliárd dolláros Starlink program célja szélessávú, műholdas közvetítéssel megvalósuló internetszolgáltatás nyújtása. A globális lefedettséget megcélzó tervek megvalósításához akár közel 12 ezer (!) különálló űreszközre lehet szükség.

Az első 60 Starlink műhold, szorosan bepakolva a Falcon-9 rakéta 5,2 m átmérőjű (fél) orrburkolata alá. (Kép: SpaceX)

A SpaceX 2018 februárjában, egy Falcon-9 rakéta „potyautasaiként” már pályára állított két kísérleti műholdat (Microsat-2A és -2B), amelyek a most már sorozatban előállított – és némileg más felépítésű – Starlink holdak demonstrációs példányaiként szolgáltak. A mostani 60 űreszközzel egy újabb nagy lépést tesznek a rendszer működőképességének tesztelése terén. A majdani tényleges szolgáltatásokat nyújtó első műholdak várhatóan az idei évben indulnak majd. Talán két, de akár további hat adag Starlink hold pályára állítása is várható még 2019-ben, a szám attól is függ, hogyan teljesítenek a most felbocsátott példányok. Mindenesetre hat starttal már egy minimális, 12-vel pedig egy mérsékelt lefedettséget el tudnának érni.

A Starlink műholdjait a SpaceX-nek a Washington állambeli Redmond mellett található üzemében gyártják. A tervekben akár 4400 darab, Ku- és Ka-sávban kommunikáló műholdról van szó, a továbbfejlesztett hálózat pedig újabb 7518 űreszközt igényel majd. Ez utóbbiak a V-sávban működnének, alacsonyabb pályákon keringve. A cég természetesen még nem rendelkezik a teljes kiépítéshez becsült kb. 10 milliárd dolláros összeggel.

Az első 1584 Starlink műhold a felszín felett 550 km-es magasságban, az egyenlítői síkhoz képest 53°-os hajlásszögű, 24 különböző pályasíkban helyezkedik majd el. A pályamagasság lényegesen alacsonyabb, mint az eredeti tervekben szereplő 1150 km. A változásokra csak nemrég adott engedélyt az illetékes amerikai szövetségi távközlési felügyelet. A kisebb pályamagasság egyik indoka az űrszemétveszély csökkentése volt. Ilyen sok kísérleti műhold közül ugyanis akár több is meghibásodhat, és a természetes folyamatok következtében 1000 km feletti magasságból csak nagyon hosszú idő (évezredes időtáv!) alatt lépnének be a sűrű légkörbe a már irányíthatatlan űreszközök. Ezzel szemben az 550 km-es pályamagasságból, a ritka felsőlégkör fékező hatására kb. 5 év alatt eltűnnek az addig űrszemétként az aktív műholdakra mindenképp veszélyt jelentő „hulladék” műholdak. Az alacsonyabb pályák emellett lehetővé teszik a jelkésés csökkentését, hiszen kevesebbet kell utazniuk a rádiójeleknek a Földről fel és a Földre le. Továbbá nagyobb lesz a fizikai távolság más műholdas internetszolgáltató flották (OneWeb, Telesat és mások) tagjaitól. Persze hátrányokkal is jár az alacsonyabb pálya, hiszen ugyanakkora terület kiszolgálásához több műholdra van szükség, és a fedélzeti hajtóműveknek kompenzálniuk kell az erősebb légköri fékező hatást.

A most tesztcélból pályára állított űreszközök – bár már a tényleges szolgáltatást nyújtó műholdak prototípusainak számítanak – még nem rendelkeznek minden fontos funkcióval, például nem lesznek képesek az egymás közötti kommunikációra, és egyelőre csak a Ku-sávban működnek. A majdani konstelláció tagjai lézeres adatátvitelt alkalmaznak egymás között, így földi követőállomások beiktatása nélkül is képesek lesznek az internetes adatkapcsolat létesítésére két pont között. A műholdak a pályájuk alakítására ionhajtóműveket használnak majd.