100 óra csillagászat
(Rovat: A hónap száma, Távoli világok kutatói - 2019.01.09 10:15.)

Idén ünnepli fennállásának 100 éves évfordulóját a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU).

2019-ben a Nemzetközi Csillagászati Unió (International Astronomical Union, IAU) arra szeretné ráirányítani a figyelmet, hogy a szervezet fennállásának első évszázadában milyen fontos tudományos felfedezések történtek, a csillagászat közvetve milyen módon járult hozzá az emberiség technológiai és társadalmi fejlődéshez és az oktatáshoz. A világ minden táján lesznek ehhez kapcsolódó nemzeti és nemzetközi programok, rendezvények. A jubileumi év jelmondata 100 év: közös égbolt alatt (100 Years: Under One Sky).

Az első nagyszabású és világméretű eseménysorozat mindjárt ezen a héten indul, 100 óra csillagászat címmel. Január 10–13. között, vagyis csütörtöktől vasárnapig négy napon és három éjszakán át tart az a bizonyos 100 óra. A maga szerény eszközeivel az Űrvilág is csatlakozik a csillagászat népszerűsítéséhez – nem mintha a kevésbé ünnepi alkalmakkor nem tennénk meg minden tőlünk telhetőt az ügy érdekében. Az űrkutatás, űrtevékenység ugyanis sok szálon kapcsolódik ehhez az ősi, és sok ember érdeklődését felkeltő tudományághoz. Egyrészt az űrkutatás több mint hat évtizeddel ezelőtti megszületését jelentős részben a csillagászat eredményei alapozták meg. Gondoljunk csak például az égi mechanikára, az égitestek pályaszámításának tudományára, aminek eredményei nélkül a műholdak, űrhajók és űrszondák sem volnának üzemeltethetők. De maguk az űreszközök már a kezdetektől fogva csillagászati célú megfigyelő-platformokként is szerepet játszottak, vagy a Föld körüli pályára telepített űrtávcsőként, vagy a Naprendszer kisebb-nagyobb égitestjeit közelről megvizsgáló, akár azok felszínére le is szálló kutatóeszközökként működve.

A csillagászat és az űrkutatás közé távolról sem lehet egyenlőségjelet tenni. De az igaz, hogy a csillagászat megfigyelési eszközei közé mára a földi telepítésű távcsövek mellett természetes módon felzárkóztak az űreszközök. A legtöbb kutató munkájához ilyen és olyan eszközöket is felhasznál, ha azt a tudományos célja megköveteli. A „földi csillagászat” és az „űrcsillagászat” elválasztása tehát egyre inkább mesterkélt dolognak tűnik. Csak egy friss példa az űrcsillagászati módszerek térnyerésére: a minap foglaltuk össze 2018 legfontosabbnak tartott csillagászati eredményeit és eseményeit. Ezek közül szinte mindegyiknek volt űrcsillagászati vonatkozása, és az év folyamán be is számultunk róluk hírportálunkon. Több mint 16 éves fennállásunk óta számolatlan (űr)csillagászati vonatkozású hírrel szolgáltunk, ezeket megtalálhatják tematikus archívumunkban, leginkább a Távoli világok kutatói, az Űrcsillagászat Európában és az Amerika és az űrcsillagászat rovatainkban. Épp egy évtizede, 2009-ben volt a csillagászat nemzetközi éve, akkor külön logóval megjelölt cikkekkel jelentkeztünk.

Szándékaink szerint a hét második felében, a 100 óra csillagászat kampány ideje alatt az Űrvilág cikkei az űrcsillagászatra koncentrálnak majd. Holnap reggel mindjárt 2019-es előretekintő sorozatunk 3. részével kezdünk, az előttünk álló évben a Naprendszer kutatása szempontjából meghatározó űrszondás programok felvillantásával. Kövessék cikkeinket!