Űrvilág űrkutatási hírportál (http://www.urvilag.hu)

 

ESEO és 63 másik
(Rovat: A hónap száma, Korszerű oktatás , Hazai kutatóhelyek és űripar - 2018.12.03 19:45.)

Egy seregnyi, a Rubik-kockától a hűtőszekrényig terjedő méterű kisebb műholdat állítottak pályára Falcon-9 rakétával, köztük a többszörös magyar vonatkozású európai diákműholdat.

A SpaceX hordozórakétájának néhányszor már késett startjára végül december 3-án, magyar idő szerint 19:34-kor került sor a kaliforniai Vandenberg Légitámaszpontról. Az SSO-A (SmallSat Express) nevű repülést a seattle-i Spaceflight Industries cég szervezte, amely azzal foglalkozik, hogy egyszerre több kisebb műhold pályára állításához rakétaindításokat foglaljon le a világ minden táján. A névben az SSO a napszinkron pálya (sun-synchronous orbit) rövidítése. A mostani hasznos teherben 49 nanoműhold (CubeSat) és 15 valamivel nagyobb méretű mikroműhold kapott helyet. Mindez „elég sok”, olyannyira, hogy az összes műholdra természetesen nem is tudunk kitérni ebben a hírben. Érdekesség, hogy amerikai hordozórakétával ilyen nagy számú „társbérlő” még sosem utazott. (Orosz, indiai rakétákkal ugyanakkor már több is.)

Egyelőre, gyors hírünk megjelenésének időpontjában a műholdak önállósodása még hátra van.

A sok között számunkra kétségtelenül a legfontosabb és legérdekesebb az Európai Űrügynökség (ESA) oktatási-képzési céllal épített diákműholdja, az ESEO (European Student Earth Orbiter). Az ESA Academy irányításával történt műholdfejlesztés, -építés és -tesztelés meglehetősen hosszú, az ezredfordulóig visszanyúló múlttal rendelkezik. A 2002 vége óta létező Űrvilág első híre, amelyben szerepel ez a név, 2003. februári. Akkor 2004-es indításról volt szó, de a program időközben átalakult. Először 2006 elején tudósítottunk róla, hogy magyar fejlesztésű berendezések is kerülnek a fedélzetre. Akkor 2008 volt a kijelölt startdátum. Most, egy évtizeddel később az akkori diákok egy részéből már fiatal (űrkutatási) szakember lett. A munka azonban nem állt meg, így elkészülhetett az 50 kg-os mikroműhold. Nyolc ESA-tagország (az Egyesült Királyság, Észtország, Hollandia, Lengyelország, Magyarország, Németország, Olaszország, Spanyolország) tíz egyeteme és intézete vette ki részét a munkából. Az ESA számításai szerint a kezdetektől mintegy 600 egyetemi hallgató dolgozott a megvalósításon. Így a program igazából már azelőtt elérte elsődleges célját, az űripari szakembergárda kinevelésének elősegítését, mielőtt egyáltalán felbocsátották volna.

A startra kész ESEO műholdat nemrég rövid filmben mutatta be az ESA TV, amelyben magyar közreműködők is megszólalnak. (Forrás: ESA)

Az ESEO működése szempontjából alapvető fontosságú központi energiaellátó rendszer a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen (BME) készült. Ugyancsak a BME hallgatói fejlesztették a naptevékenység és a földi ionoszféra kapcsolatát vizsgáló Langmuir-szondát, egy plazmadiagnosztizáló műszert. A háromtengelyű szilícium detektoros űrdoziméter, a TRITEL pedig az MTA Energiatudományi Kutatóközpont (EK) Űrdozimetriai Kutatócsoportjának munkája. Az űreszközzel egyrészt kipróbálják az olasz SITAEL cég eddigi legkisebb műholdplatformját, egy sor újszerű műszaki megoldást, másrészt a tervek szerint legalább fél éven át vizsgálják vele a Föld környezetét, közel 600 km magas poláris pályán. Amatőr rádiósok számára is sugároznak adást, és egy mikrokamera is helyet kapott a fedélzeten. Három követőállomását is egyetemek működtetik (Olaszországban, Spanyolországban és Németországban).

Az ESEO sikeres felbocsátásáról az MTA EK Űrdozimetriai Kutatócsoportja máris gyorshírben számolt be honlapján. Ebben úgy fogalmaznak, hogy „az ESEO program kiváló lehetőséget nyújtott a hallgatók részére ahhoz, hogy valódi űrmérnöki tapasztalatokkal gazdagodhassanak a fejlesztés elkezdésétől fogva a egészen a földi tesztekig és a felbocsátásig, valamint remélhetőleg az üzemeltetés során is”.

Ami a Falcon-9 további utasait illeti, azok egy sor amerikai és nemzetközi üzemeltetőhöz, vegyesen kormányzati szervekhez, vállalkozásokhoz, kutatóintézetekhez és egyetemekhez tartoznak. A megszokott „elsődleges” hasznos teher, ami mellé általában odahelyezik az apróságokat, ezúttal nincs is. A műholdak többsége két platformra szerelve kapott helyet. Érdekesség, hogy hét reménybeli utas (CubeSat) nem készült el időre, így ezek helyett a tömegüknek és méretüknek megfelelő ballaszt került a világűrbe, hogy az előre kiszámított egyensúly ne sérüljön. Négy nagyobb űreszköz közvetlenül a Falcon-9 rakéta utolsó fokozatáról önállósodott. A többiek mintegy 5 órán át húzódó koreográfia szerint váltak el a már szabadon repülő platformoktól.


(Kép: SpaceX)

A Falcon-9 történetében most először történt, hogy az egyszer már újrahasznosított első fokozat ismét, immár harmadszorra repült. Az előző alkalommal két távközlési holdat állítottak vele pályára Floridából, egyet májusban, egy másikat augusztusban. A SpaceX korábban már 17 alkalommal indított Falcon-9 rakétát visszanyert és újra felhasznált első fokozattal. A távlati tervek szerint egy-egy fokozatot akár 10 alkalommal is bevetnének nagyobb javítás nélkül, és hosszabb távon összesen 100-ig is elképzelhetőnek tartják az ismétlést. Mindenesetre a mostani fokozat előtt sem zárult be ez a lehetőség, hiszen ezúttal is rendben visszaérkezett a Csendes-óceánon úszó platformra.

Teljes verzióMinden jog fenntartva - urvilag.hu 2002-2018