Űrvilág űrkutatási hírportál (http://www.urvilag.hu)

 

Jason-1: élt 11 és fél évet
(Rovat: A hónap száma, Időjárás és előrejelzése - 2013.07.06 07:15.)

Az amerikai-francia óceánkutató műhold befejezte aktív pályafutását. A tengerfelszín magasságát utódja, a Jason-2 méri tovább.

A néhány centiméter pontos radaros magasságmérővel (altiméterrel) nyert adatok igen fontosak az időjárás előrejelzése, az óceáni áramlások követése, a klíma alakulásának kutatása szempontjából. Az amerikai és francia együttműködésben készült altiméteres holdak sikeres sorozatát még a TOPEX/Poseidon nyitotta meg, amely 1992-től 2006-ig gyűjtötte az adatokat. A 2001 decemberében indított Jason-1-nek több éven át lehetősége volt együtt dolgozni elődjével, ami az adatsorok kalibrációja, folytonosságának fenntartása szempontjából is fontos. Ugyanez a helyzet a Jason-2-vel, amely 2008 óta kering a Föld körül, jelenleg is rendben működik. Sőt ha minden jól megy, a legújabb példány, a Jason-3 2015 elején állhat pályára, biztosítva a méréssorozat továbbvitelét.


A Jason-1 aktív időszaka alatt több mint 53 500 alkalommal kerülte meg a Földet. (Fantáziakép: NASA)

Az eredetileg 3-5 év közötti élettartamra szánt Jason-1 vesztét 11 és fél év után végül az okozta, hogy a fedélzeti adatátjátszó berendezései közül az utolsó is felmondta a szolgálatot. A műhold egy adott terület fölé 10 naponként visszatérve rendszeresen mérte a tengervíz szintjét, a szél sebességét és a hullámok magasságát. Bolygónk jégmentes óceánfelszínének 95%-át megfigyelés alatt tudta tartani. A felbocsátása óta eltelt bő egy évtized során a Jason-1 közel 4 cm-es globális átlagos vízszintemelkedést tapasztalt, amit a klímaváltozással hoznak összefüggésbe.


A Jason-1 is jelentősen hozzájárult ehhez a 20 éves műholdas adatsorhoz, amely az évszakos hatásoktól megtisztítva mutatja a közepes tengerszint globális változásának trendjét. (Kép: University of Colorado)

Tavaly elővigyázatosságból az űreszközt már végleges, ún. „temetői” pályára manőverezték, hajtóanyagát pedig mind elhasználták, hogy így csökkentsék minimálisra az ütközésének és feldarabolódásának – vagyis egy űrszemétfelhő keletkezésének – a kockázatát. Működésnek az utolsó bő egy évében az óceánok fölötti gravitációs erőtér felmérésére használták a Jason-1-et. Ennek nyomán is érdekes felfedezéseket tettek az óceánfenék mélységével, az óceáni hátságokkal kapcsolatban. A műhold adatlesugárzása június 21-én szakadt meg. (A másik fedélzeti jeladó 2005 szeptembere óta nem működött.) Az inaktív űreszköznek még minimum ezer éve van hátra addig, hogy olyan alacsony pályára jusson, ami után megsemmisül a sűrű légkörben.

A Jason-1 alig volt idősebb az Űrvilágnál. Már a hírportálunkon megjelent 2. számú cikkben is szerepelt a neve. A lap aljáról olyan régebbi cikkeinkhez juthatnak el, amelyekben a radaros altiméteres műholdak működéséről, eredményeiről írtunk.

Teljes verzióMinden jog fenntartva - urvilag.hu 2002-2018