A NASA első automata holdjárója
(Rovat: A Holdnál, Artemis - 2019.11.19 07:15.)

A VIPER lesz az a NASA holdjáró, amely az emberes expedíciók előkészítéseként megvizsgálja a Hold déli poláris vidékének környékét.

A NASA a közelmúltban jelentette be, hogy VIPER-nek nevezték el a Holdra küldendő automata holdjáróját – amely egyébként első ilyen eszköz lesz a NASA történetében, hiszen a NASA eddig csak űrhajósok vezette járműveket küldött a Holdra, automata roverjei csak a Marsot kutatták, illetve kutatják. A betűszó az illó anyagokat vizsgáló, sarkvidéki felderítő rover (Volatiles Investigating Polar Exploration Rover) rövidítéséből adódik. A négykerekű jármű akkora lesz, mint a golfpályákon használt, kis villanyautók, a Johnson Űrközpontban készítik, előreláthatóan 250 millió dolláros költségvetéssel.

Fantáziarajz a Holdat kutató VIPER roverről. (Kép: NASA Ames / Daniel Rutter)

A VIPER szellemi elődje a NASA Resource Prospector nevű tervezett küldetése volt, amely egy holdjárót vitt volna magával az égitest valamelyik pólusa környékére, a vízjég kutatása céljából. Ezt a küldetést azonban 2018 áprilisában törölték (jóllehet egy évtized alatt már mintegy 100 millió dollárt elköltöttek a fejlesztésére), néhány tervezett műszerét azonban átmentették az ugyancsak tervezett, kereskedelmi alapokon megvalósítandó küldetésekbe. A tervek szerint a VIPER 2022 végén szállhatna le a Holdra, előkészítendő az Artemis program keretében 2024 végére előrehozott emberes holdraszállást. A roverrel gyűjtött adatok hozzájárulnak a Hold déli sarkvidékén található vízjég eloszlásának pontosabb feltérképezéséhez.

Rövid összefoglaló animáció a VIPER-ről. (Forrás: NASA Ames Research Center, YouTube)

A VIPER élettartamát mindössze 100 napra tervezik, a tervezők véleménye szerint annyi ideig lesz képes ellenállni a jármű a holdi éjszakák mostoha körülményeinek. Energiaellátását kizárólag napelemekkel és akkumulátorokkal biztosítják, kimondottan kerülik a nukleáris erőforrások használatát. (Amint azt a Sky and Telescope cikkéhez kapcsolódó kommentekben az olvasók szóvá tették, az eddigi megfigyelések szerint a Holdon a vízjég elsősorban azon kráterek mélyén található, ahová helyzetüknél fogva soha nem süt be a Nap. Egy ilyen kráterben napelemes roverrel vizsgálódni elég merész vállalkozásnak tűnik. Másik lehetőség, hogy ott keresik a vízjeget, ahol nem nagyon lehet számítani a jelenlétére, de legalább süt a Nap… – B.E.)

A VIPER-re a jelenlegi tervek szerint négy tudományos műszer kerül:

• Neutronspektrométer-rendszer, amellyel fúrásokat is végezhetnek azokon a területeken, ahol számítani lehet a vízjég előfordulására.
• A regolitba és a jégbe behatoló fúró (TRIDENT, The Regolith and Ice Drill for Exploring New Terrain), amellyel 1 méter mélységből is vehetnek mintát. A berendezést a Honeybee Robotics cég fejleszti.
• Tömegspektrométer (MSOLO, Mass Spectrometer Observing Lunar Operations), amellyel a TRIDENT-tel a regolit mélyebb rétegeiből vett mintákat elemezhetik.
• Az illékony anyagokat kereső, a közeli infravörös tartományban dolgozó spektrométer-rendszer (Near Infrared Volatiles Spectrometer System), a talajmintákat fogja elemezni. Az eszközt a NASA Ames Kutatóközpontjában készítik.

A VIPER modelljének földi tesztelése. (Kép: NASA / Johnson Spaceflight Center)

Ha minden a tervek szerint történik, akkor a VIPER lesz a NASA első sima leszállása a Holdon az Apollo–17 óta, azaz éppen fél évszázaddal az utolsó küldetés ottjárta után. Egyúttal ez lesz a NASA első próbálkozása a holdi sarkvidék elérésére, és mint említettük, az első automata holdjárójuk. Eközben a NASA a Lunar Gateway holdközeli űrállomást is tervezi, amely pályára állításának azonban az a feltétele, hogy elkészül az SLS hordozórakéta, amelynek első startját 2021-re tervezik. Eközben 2020 vége előtt a Gateway pályájának felderítése céljából el akarják indítani a Capstone nevű, 12 egységes CubeSat szondát. A VIPER küldetése azonban független ez utóbbiaktól, sőt kommunikációját a Földdel is „önerőből”, más űreszközök használata nélkül biztosítja.