A LADEE vége
(Rovat: A Holdnál - 2014.04.20 07:15.)

Magyar idő szerint április 18-án reggel becsapódott a Holdba az égitest ritka „légkörét” vizsgáló amerikai űrszonda.

A LADEE (Lunar Atmosphere Dust Environment Explorer) programja ezzel tervezett véget ért. Az űreszközt utoljára április 11-én utasították pályamódosító manőverre. Ekkor a Hold felszínét minden korábbinál jobban (2 km-en belül) megközelítő pályára került, és csak napok kérdése volt, hogy mikor csapódik be az égitestbe. A lezuhanás helye a Hold túlsó, tőlünk nem látható oldalán volt, hogy véletlenül se veszélyeztessék egyetlen korábbi űreszköz leszállóhelyét sem. A NASA Ames Kutatóközpontjában dolgozó irányítók a becsapódás idejét magyar idő szerint április 18-án 6:30 és 7:22 közé tették. A pontos helyszín egyelőre nem ismert, az amerikai Lunar Reconnaissance Orbiter nagyfelbontású felvételein igyekeznek majd később megtalálni a keletkezett krátert. A LADEE a felszínbe csapódáskor kb. 5800 km/h sebességgel haladt. A holdfelszínen ejtett seb alakja attól függ, hogy sík terepen vagy egy hegyoldalban ért véget az űrszonda pályafutása.

(Fantáziakép: NASA Ames / Dana Berry)

A LADEE feladata a Holdat körülvevő, igen ritka és vékony gáz- és porréteg vizsgálata volt. Programja azért ért most véget, mert elfogyott a manőverezésre magával vitt hajtóanyag. A tavaly szeptemberben startolt, októberben a Hold körüli pályára állt űreszköz november 10-e óta gyűjtötte a tudományos mérési adatokat. Eredetileg március elejéig tervezték működtetni, de maradt még lehetőség egy rövid hosszabbításra. A legvégén az alacsony pálya tudományos érdekességeket is ígért. A szondának sikerült megérnie és átvészelnie az április 15-én lezajlott holdfogyatkozást is. Ez műszaki szempontból azért volt érdekes, mert sokkal hosszabb ideig maradt árnyékban és alacsonyabb hőmérsékletre hűlt, mint amire tervezték.

A Hold környezetének kutatása mellett a LADEE másik feladata egy földi állomással a kétirányú lézeres adatátvitel kipróbálása volt. A Lunar Laser Communication Demonstration (LLCD) volt a NASA első ilyen célú kísérlete. Sikerült felállítani az optikai kommunikáció távolsági rekordját, és 622 Mbit/s adatlesugárzási sebességet elérni. A Földről, pontosabban az Új-Mexikó államban levő elsődleges állomásról 20 Mbit/s hibamentes feltöltési sebességet értek el.

A program legvégét kihasználták egy kis népszerűsítő kampányhoz is. Több ezer amerikai érdeklődő játszott a NASA felhívására jelentkezve, és tippelte meg a majdani lezuhanás helyét és időpontját.