Űrvilág űrkutatási hírportál (http://www.urvilag.hu)

 

Furcsa holdkráter – furcsa eredet?
(Rovat: A Holdnál, A hét képe - 2011.08.16 07:15.)

Lehet, hogy a Lunar Reconnaissance Orbiter (LRO) felvételei segítségével a Hold túlsó oldalán talált különös krátert egy amerikai űrszonda ütötte, még az 1960-as évek végén.

A Hold körül keringő amerikai LRO keskeny látószögű kamerája nagy felszíni felbontású képek készítésére alkalmas. (Az ilyen felvételeken meg lehet látni például az Apollo holdkompokat, valamint a leszállóhelyek környékén az emberi tevékenységre utaló jeleket, otthagyott műszereket is.) Az egyik felvételen találták azt a szokatlan holdi „sebhelyet”, amelynek eredetével kapcsolatban felmerült, hogy a Lunar Orbiter-2 szonda 1967-es becsapódása hozhatta létre. A dolog még nem teljesen biztos, a nyomozás folytatódik.


A Lunar Reconnaissance Orbiter Camera (LROC) felvétele a pillangóra emlékeztető alakú kráterről. (Kép: NASA / GSFC / ASU)

Az egymástól markánsan elütő árnyalatú, sötét és világos holdtalaj arra utal, hogy ott nemrég valami megbolygatta a felszínt. A kráter keletkezésével kapcsolatban a gyanú egy becsapódott űrszemét-darabra, vagy egy irányítottan a Holdba ütköző néhai űreszközre terelődött. Egy elképzelés szerint ez akár a Lunar Orbiter-2 is lehetett, amely 1967. október 11-én végezte a Holdba csapódva.


A NASA Lunar Orbiter-2 űrszondáját 1966-ban a majdani Apollo és Surveyor leszállóhelyek feltérképezésére küldték a Holdhoz. A Kopernikusz-kráter vidékéről, oldalirányból készített felvételét 1967-ben hozták nyilvánosságra. Akkoriban a sajtó „az évszázad fotójának” kiáltotta ki, de az évszázadból még hátra volt néhány év, és persze néhány korszakalkotó felvétel is... (Kép: NASA)

A gyanút erősíti, hogy a Lunar Orbiter-2 becsapódásának hozzávetőleges koordinátái (119,1° keleti hosszúság és 3,0° északi szélesség) jól egyeznek a kráter pozíciójával. (Mivel a becsapódás a Hold túloldalán történt, ahonnan lehetetlen volt a rádiós kommunikáció a földi irányítókkal, a helyszín nem túl pontosan ismert.) Ugyanakkor az elmélet ellen szól, hogy a kb. 85 m-esnek tűnő kráter túlságosan nagy ahhoz képest, amit egy néhány méteres űreszköz üthetett. A kráter peremét ugyanakkor nem lehet jól kivenni. Ezért további, más látószögekből készülő LRO felvételek elemzésétől várják, hogy sikerül majd pontosabb adatokat is kapni, s talán fényt deríteni arra, hogy valóban a Lunar Orbiter-2 „végső nyughelyét” találták-e meg.

Teljes verzióMinden jog fenntartva - urvilag.hu 2002-2019