Előbukkant a spanyol Stonehenge
(Rovat: A hét képe - 2019.11.01 07:15.)

Több mint fél évszázadon át víz borította, de a tartós szárazság miatt előbukkant. A változás műholdakról is látható.

Spanyolországban 1963-ban építették meg a Tajo (Tejo) vizét felduzzasztó Valdecañas víztározót, hogy vízzel és elektromos energiával lássák el az ország kevésbé fejlett, nyugati területét. A víztározó építése következtében néhány településen kívül több nagy kőkori építmény (megalit) is víz alá került. Ezek egyike, a Guadalperal dolmen az, amelyik 2019 nyarának rendkívül száraz és meleg nyári időjárása következtében előbukkant a víz alól. Spanyolországban az idei volt az évszázad harmadik legszárazabb júniusa.

A bemutatott felvételpár a Landsat–8 műhold OLI (Operational Land Imager) műszerével készült, és az a víztározó Peraleda de la Mata település környékére eső részét mutatja. Az első kép 2013. július 24-én, a második 2019. július 25-én készült. A két képet összehasonlítva (a hivatkozott eredeti cikkben ez mozgatható csúszkával is megtehető) jól látható a vízszint csökkenése következtében a part mentén szárazra került, világosabb színű üledék. A tó északi partján (illetve az első képen annak közelében, a vízben) kör jelöli a Guadalperal dolmen helyét.

A Landsat–8 műhold OLI műszerének felvétele a Valdecañas víztározó egy részéről 2013. július 24-én… (Kép: NASA EO / Lauren Dauphin / USGS)

…és 2019. július 25-én. (Kép: NASA EO / Lauren Dauphin / USGS)

A Guadalperal dolment, amelyet a „spanyol Sonhenge”-nek is neveznek, több mint 100 álló, körkörös elrendezésű kőoszlop alkotja, becslések szerint 7000 évvel ezelőtt több kilométerről odaszállított gránitoszlopokból építhették. Az oszlopok anyaga mára erodálódott, porózussá vált, megrepedezett, néhány össze is omlott. Régészek szerint eredetileg zárt tér lehetett, nagy kőépület, tetővel. Temetkezési helyként, vallási rituálék színhelyeként vagy kereskedelmi csomópontként, esetleg ezek mindegyikeként szolgálhatott, mert azon a területen könnyű volt átkelni a folyón. A hely régészeti vizsgálatát Hugo Obermaier német régész végezte az 1920-as években, kutatásainak eredményeit azonban csak az 1960-as években publikálta, addigra azonban már feltöltötték a Valdecañas víztározót, így a lelőhely víz alá került. A vízszint ingadozásai következtében a legmagasabb kőoszlopok csúcsa az 1960-es évek óta néhányszor kibukkant a víz alól, azonban a víztározó feltöltése óta idén fordult elő először, hogy az építmény teljes egészében szárazra került.

Helyszíni fénykép a szárazra került Guadalperal dolmenről 2019. július 28-án. (Kép: NASA EO / Pleonr, CC BY-SA 4.0)

Helyi lakosok petícióval fordultak az illetékesekhez, amelyben a kőoszlopok áttelepítését kérték, mert úgy vélik, hogy a látványosság fellendítené a környék idegenforgalmát.