Teremtő rombolás
(Rovat: A hét képe, Távoli világok kutatói - 2019.06.02 07:15.)

A Hubble-űrtávcső képén egy látványos galaxis, amelynek szerkezetét eltorzította a közeli szomszédjával való kölcsönhatás.

A nevezetes űrteleszkóp korábban már készített felvétel az NGC 4485 katalógusszámú galaxisról, amit 2014-ben mutattak be. A mostani kép a WFC3 (Wide Field Camera-3) műszer műve, és két újabb színszűrő hozzáadásával teszi még gazdagabbá a „hamis színezésű” látványt. Alább összehasonlításul mind a 2014-es, mind a mostani képet megmutatjuk.

A kb. 30 millió fényévre levő, a Vadászebek csillagkép irányában látszó irreguláris galaxis, az NGC 4485 a Hubble-űrtávcső 2014-es... (Kép: ESA-Hubble / NASA / Kathy van Pelt)

...és 2019-es képen. Alul a narancsszínű ellipszis egy sokkal távolabb, a háttérben, tőlünk 850 millió fényévre levő galaxist (CXOU J123033.6+414057) jelöl, amely egyébként ismert égi röntgenforrás. (Kép: ESA-Hubble / NASA / T. Roberts, Durham University / D. Calzetti, University of Massachusetts / the LEGUS Team, R. Tully, University of Hawaii, R. Chandar, University of Toledo)

Az új adatokból a csillagászok további információt nyerhetnek a galaxisfejlődés összetett és napjainkban sem teljesen értett folyamatáról. Az NGC 4485 valaha egy rendezetten kinéző spirálgalaxis volt, mígnem túlságosan közel került szomszédjához, az NGC 4490-hez (a másik galaxis a képen nem látható, ahhoz képest jobbra lent helyezkedne el). A gravitációs hatások következtében az csillagokból, csillagközi gázból és porból álló NGC 4485 szerkezete összekuszálódott. A kép bal oldalán még most is kivehetők a spirálkarok maradványai, de jobbra a kékesen fénylő, kaotikus benyomást keltő régiók fiatal, forró, nagy tömegű csillagok keletkezési helyei.

Az NGC 4485 és az NGC 4490 már túl vannak a legközelebbi találkozásukon, jelenleg épp távolodnak egymástól. A kölcsönhatás azonban maradandó nyomot hagyott rajtuk. A kiszakított anyagból a két galaxis közötti térben, 25 ezer fényév hosszúságban egy gázcsóva jött létre, ahol kedvezővé váltak a feltételek az intenzív csillagkeletkezéshez. Így hát őrült ütemben megkezdődött az új csillagok kialakulása. Ezek a csillagok – nagy tömegük révén – hamar elfogyasztják majd a ragyogásukat biztosító „üzemanyagot”, így kozmikus időskálán mérve viszonylag rövid idő alatt szupernóva-robbanásokban fejezik be csillagéletüket. Miközben a galaxisok közel kerülése látszólag romboló hatásúnak tűnhet, valójában ez a galaxisok fejlődésének normális útja. A felfokozódó csillagkeletkezés, majd a szupernóva-robbanások következtében nehezebb elemekkel dúsul fel a csillagközi anyag, ami majd a későbbi csillaggenerációk tagjaiba épülhet be.