Úszó szigetek Indiában
(Rovat: A hét képe, Környezetünk védelme - 2018.05.27 07:15.)

A Loktak-tó nem csak arról nevezetes, hogy az Északkelet-India legnagyobb édesvízi tava, hanem azokról a képződményekről is, amelyek a vízfelszín jelentős részét borítják.

Ezek a hindu nyelven phumdisnak keresztelt kör alakú képződmények ugyanis egyfajta különleges úszó szigeteket alkotnak a tó felszínén. Növényzet, homok és bomlófélben levő szerves anyagok összessége adja ki ezeket a formákat, melyek az idők során megszilárdultak. Felületük szivacsos, ruganyos, gyakran olyan érzést keltenek, mintha egy trambulinon járna az ember. Ezek a szigetcsoportok legtöbbször máig élő organizmusok. Tömegük legnagyobb része ugyanis – a jéghegyek hasonlóan – a felszín alatt található. Így aztán a száraz időszakban, amikor a tó vize alacsonyabb, a szigetek alján található élő gyökerek elérik a tómeder alját, és képesek elegendő tápanyagot felvenni onnan.

A Loktak-tó teljes felületét több ezer hasonló phumdis borítja. Ezek, és a környező vizek annyira fontosak az ivóvíz, az öntözés és az élelemellátás szempontjából, hogy ezért kapta a terület a Manipur mentőöve becenevet.

A Loktak-tóról készült űrfelvétel 2018. március 19-én keszült, az amerikai Terra műhold ASTER(Advanced Spaceborne Thermal Emission and Reflection Radiometer) műszerével. (Kép: NASA EO / Joshua Stevens / NASA / GSFC / METI / ERSDAC / JAROS / U.S.-Japan ASTER Science Team)

Több ezer halász keresi a megélhetését ezeken a vizeken, évente 1500 tonna halat fogva. A környező lakosság és a szigetvilág élete olyannyira összefonódott, hogy az egyik szigeten iskola is üzemel a helyi gyerekek számára.

A phumdisok élővilága igen gazdag. Több mint 200 vízinövénynek és 400 állatfajnak adnak otthont, többek közt az igen ritka indiai pitonnak. A legnagyobb ilyen szigeten pedig egy nemzeti park található. A Keibul Lamjao érdekessége, hogy ez a világ egyetlen úszó nemzeti parkja. Ez ad otthon az igen ritka és veszélyeztetett állatfajnak, a líraszarvasnak vagy más néven a táncoló őznek. Nevét onnan kapta, hogy patái és mozgása alkalmazkodtak a sziget ruganyos talajához. Néhány éve már kihaltnak hitték, azonban felfedezték néhány megmaradt példányát. Az ő védelmükre hozták létre a 40 négyzetkilométert lefedő parkot.

A fenti műholdkép kinagyított részlete.

Az 1980-as években épült Ithai-gát veszélybe sodorta a szigetvilág fennmaradását. A gát építésének célja Északkelet-India áramellátásának javítása volt, azonban megépülésének következtében jelentősen csökkent a Loktak-tó vízszintjének ingadozása. Ennek következtében viszont a phumdisok mélyén fekvő gyökérzet a száraz időszakban sem éri el a tó fenekét, megfosztva ezáltal az életet jelentő tápanyagoktól. Sajnos ennek hatása látványos, a phumdisok vékonyodását és széttöredezését okozva.