Űrvilág űrkutatási hírportál (http://www.urvilag.hu)

 

Válogatás 2016 képeiből
(Rovat: A hét képe, GMES - Copernicus , Űrcsillagászat Európában - 2017.01.17 07:15.)

Az ESA közzétette szubjektív válogatását: az elmúlt év 27 legjobb, legérdekesebb felvételét. Olvasóinknak a válogatás még szubjektívebb válogatását mutatjuk meg.

A 27 kép között több olyan is akad, amelyek – vagy azokhoz nagyon hasonlóak – portálunkon már többször is szerepeltek. Különösen igaz ez a Rosetta felvételeire, de az ExoMars TGO keringő egységének felvételeit sem ismételjük meg. Szerepelnek a bő két tucat kép között olyanok is, amelyek más szempontok miatt – például az ESA-űrhajósok országok szerinti arányos megjelenése kedvéért – kerültek be az összeállításba.

A válogatás válogatásában két látványos és érdekes földfotó képviseli az alkalmazások egyik legfontosabb területét. Egy-egy kép erejéig felvillantjuk az emberes űrrepülést és a tudományos programokat. A leglátványosabb csillagászati felvételeket évtizedek óta a Hubble-űrtávcső készíti. Bár a közvélemény – nem alaptalanul – a NASA-hoz kapcsolja a sikeres műszert, ám ne feledkezzünk meg arról, hogy a HST mintegy 15%-ban európai, ezért két kép bekerült a mi összeállításunkba is. Végül, de nem utolsósorban, startok nélkül nincs űrkutatás. Portálunkon gyakran szerepelnek ugyan képek a különböző startokról, de azért két látványos képet ezúttal is közreadunk.

Aki a teljes összeállításra kíváncsi, a lenti linken megnézheti mind a 27 képet. Aki pedig még többre kíváncsi, az az ESA Space in images oldalán kedvére válogathat a több ezer felvétel közül.


A Sentinel–3A 2016. március 3-án készített felvétele a Földközi-tenger keleti medencéjéről. A képen a zöld növényzet pirosnak látszik. Emiatt pirossal rajzolódik ki a kép közepén a Nílus völgy és a folyó termékeny deltája. A delta déli csúcsánál látható szürkés folt Kairó. Jobbra a felhők között a Vörös-tenger északi része tűnik fel. Ugyancsak felhő takarja a Közel-Kelet egy részét, a kép felső részén viszont – ugyancsak piros színben – felismerhető Ciprus, Törökország déli partvidéke és Kréta keleti fele. A Sentinel–3A kilenc látható és infravörös hullámhossz-tartományban méri a tengerről és a szárazföldről visszaverődő sugárzást. (Kép: Copernicus Sentinel adatok 2016 / ESA)


A Sentinel család előző tagja, a Sentinel–2A még 2015-ben (szeptember 18-án) készítette ezt a felvételt, de a feldolgozott képet csak 2016 elején tették közzé, így kerülhetett be az év legjobb képei közé. A természetes színekben megjelenített képen a Perzsa-öböl szigetein fekvő Bahrein és Szaúd-Arábia keleti partvidéke (az ország ötödik legnépesebb városa, Dammám) látható. A sziget és a szárazföld között jól felismerhető az 1980-as években épített, töltéseken és hidakon haladó összekötő út. Bahrein fő szigetének (Bahrain) északi részén látható a szigetország fővárosa, Manáma. Az északkeleten elhelyezkedő kisebb szigeten található a főváros nemzetközi repülőtere. A fő sziget déli csúcsa keleti oldalán felismerhető a hat mesterséges atollon és öt, hal alakú, ugyancsak mesterséges szigeten elhelyezkedő Durrat Al Bahrain üdülőközpont. A tenger különböző színárnyalatai a víz mélységét és a korallzátonyok helyét jelzik. (Kép: Copernicus Sentinel adatok 2015 / ESA)


Tim Peake brit ESA-űrhajós felvétele saját magáról és a sisakjában tükröződő amerikai társáról, Tim Kopráról, amikor a két Tim tavaly januárban űrsétát hajtott végre. Legfontosabb feladatukat sikerült végrehajtani, kicseréltek egy elektronikus egységet az ISS külső részén, de ezután, 4 óra 43 perc elteltével félbe kellett szakítani az űrsétát, mert az amerikai Tim folyadékszivárgást tapasztalt a sisakjában. Beszámolója szerint a sisak belsejében több centiméter átmérőjű vízgömb képződött. Tim Peake 2015 decembere és 2016 júniusa között fél évig dolgozott az ISS-en. (Kép: ESA / NASA)


Tavaly szeptemberben hozták nyilvánosságra az ESA Gaia pozíciós csillagászati űrszondája 2014. július és 2015. szeptember között végzett észlelései alapján készített, a teljes égboltot mutató képét, amelyen a Tejútrendszer csillagain kívül néhány szomszédos galaxis is látható (legfeltűnőbbek a kép közepétől jobbra lefelé a két Magellán-felhő). A spirális szerkezetű Tejútrendszer csillagainak nagy többsége a mintegy 100 000 fényév átmérőjű, de csak 1000 fényév vastag korongba koncentrálódik, ezek rajzolják ki a kép közepén húzódó, fényes, vízszintes sávot. A sötétebbnek látszó területeken a csillagközi por és gáz fényelnyelő hatása miatt látszik kevesebb csillag. A szabályos ívekkel határolt foltok nem valóságos alakzatok, ezek csak az égbolt letapogatásának módszeréből adódó eltérések. (Kép: ESA / Gaia / DPAC)


A Hubble-űrtávcső felvétele a DEM L316A jelű objektumról, egy rég elpusztult csillag maradványáról. Az ionizált gáz foszlányai a 160 000 fényévre lévő Nagy Magellán-felhőben találhatók, az anyag egy Ia típusú szupernóva robbanása nyomán szóródott szét. Az Ia típusú szupernóvarobbanás olyankor következik be, amikor egy fehér törpe csillag anyagot szív át a hozzá közel keringő kísérőcsillagáról, majd az összegyűlő anyagban termonukleáris robbanás következik be, ami letépi és szétszórja a csillag külső rétegeit. (Kép: ESA/Hubble & NASA, Y. Chu)


Ezt a felvételt is a Hubble-űrtávcső készítette, de egy jóval közelebbi objektumról, a Tejútrendszerben található számtalan planetáris köd egyikéről (PK 329-02.2). A planetáris ködöket a fejlődésük vége felé járó csillagok dobják le magukról. A képen látható objektum különlegessége, hogy a gázfelhők olyan alakúak, mintha egy spirálgalaxis karjai lennének. A gázkarok körülölelik a kép közepén látható vizuális kettőscsillagot, amelyek közül a jobbra fent elhelyezkedő dobta le magáról a gázt. (Kép: ESA/Hubble & NASA, Serge Meunier)


Az Ariane–5 hordozórakéta 2016. november 17-én négy Galileo műholdat állított pályára. (Kép: ESA / Stephane Corvaja, 2016)


A Sentinel műholdak képeivel kezdtük összeállításunkat, ezért stílszerűen egy Sentinel indítással fejezzük be. A Sentinel–1B-t április 25-én Kourou-ból (Francia Guyana) Szojuz hordozórakétával állították pályára. A felvétel a szerelőépület belsejéből készült az éppen magasba emelkedő rakétáról. (Kép: ESA / Manuel Pedoussaut, 2016)

Teljes verzióMinden jog fenntartva - urvilag.hu 2002-2018