Csillagszilánkok az Aranyhalban
(Rovat: A hét képe, Távoli világok kutatói - 2016.08.30 07:15.)

A Hubble-űrtávcső látványos felvétele a Nagy Magellán-felhő egy több ezer éves szupernóva-maradványáról.

Több ezer évvel ezelőtt, a Földtől mintegy 160 ezer fényév távolságra egy csillag felrobbant, „csillagszilánkokkal” telehintve az eget. A nagy erejű robbanás utóéletét örökítette meg a Hubble-űrteleszkóp széles látószögű kamerája (Wide Field Camera-3, WFC3).

A DEM L71 jelű szupernóva-maradvány körülbelül 160 ezer fényévre található a Nagy Magellán-felhőben, ami a déli Aranyhal (Dorado) csillagkép irányában látható. A Hubble-űrteleszkóp felvétele 2,68 ×2 ívperc nagyságú. (Kép: ESA/Hubble & NASA, Y. Chu)

A felrobbanó csillag egy a Nagy Magellán-felhőben levő fehér törpe volt. A Nagy Magellán-felhő egyike a Tejútrendszerhez eső legközelebbi galaxisoknak. A Tejútrendszerben hozzávetőlegesen a csillagok 97%-a – amiknek a tömege egy tized és 8 naptömeg közé esik – életét feltehetően fehér törpeként fejezi be. A fehér törpék különböző véget érhetnek. Egyik lehetséges végállomásuk a csillagfejlődésben a szupernóva-robbanás, ami egyike az Univerzum legfényesebb eseményeinek. Amennyiben a fehér törpe tagja egy kettős rendszernek, képes anyagot elszívni a szoros kísérőjétől. Miután a csillag a társától szerzett anyaggal együtt eléri a naptömeg kb. másfélszeresét, instabillá válik, és Ia típusú szupernóva-robbanás következik be.

Ez történt a képen látható, DEM L71 néven ismert szupernóva-maradvány esetében is. A fentebb leírt módhoz hasonlóan, ez a maradvány akkor jött létre, amikor egy fehér törpe, elérve a kritikus tömeget, felrobbant, és a robbanás során egy túlfűtött törmelékfelhőt lökött szét a csillagközi térbe. Ez a felhő fokozatosan vált szét különálló filamentumokra, ahogy jelenleg látjuk az égen.